Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

George Orwell: Állatfarm

Lerágott csont – vágják rá a legtöbben, ha szóba kerül George Orwell (eredeti nevén Eric Blair) Disney-jellegű rajzfilmmé cukormázasított „Tündérmeséje”, az Állatfarm. Emlékszem, amikor e könyvecskéhez még csak szamizdat fordításban, vagy eredeti nyelven, külföldi ismerőseink által becsempészve lehetett hozzájutni. Az akkori rezsim jogosan rettegett a tanmese alig leplezett mondanivalójának hatásától, hiszen ordító a párhuzam az allegorikus állatfigurák cselekedetei és a szovjet-orosz történelem között. Elsősorban a Sztálinnal azonosítható Napóleon, és a száműzött marxista filozófust, Trockijt mesealakká átlényegítő Hógolyó adnak könnyű támpontot az értelmezéshez.

A történet maga – a jobb világ ígéretével fellázadó állatok elűzik kegyetlen kényurukat, Jones gazdát, hogy az évek során fokozatosan elveszítsék egyenlő jogaikat, és a disznók az emberhez hasonulva végül átvegyék a népnyúzó szerepét –, nem csupán a kapitalisták és a bolsevikok küzdelmét, majd a rákövetkező sztálini diktatúrát hivatott allegorizálni. A cselekmény mintegy megfordítja, de legalábbis borúlátóbb módon átértelmezi a XVIII. századi olasz filozófus, Vico ciklikus történelem-elméletét; és a barbár közösségektől újra meg újra a szervezettebb, magasabb rendű politikai formációk irányába fejlődő civilizációs spirál helyett egy letaglózóbb, a szabadságtól kérlelhetetlenül az elnyomás felé haladó, önmagába mindig visszatérő történelemfelfogást mutat be.

És azt sem szabad elfeledni, hogy mire az Állatfarm megszületett, a kommunizmus gyakorlatából kiábrándult Orwell saját bölcseleti rendszerét is megújította. Az 1941-es keltezésű „Irodalom és totalitarizmus” (Literature and Totalitarianism) című cikkében Orwell egyenlőségjelet tesz az egyéni szabadságot lényegéből fakadóan korlátozó szocializmus és az államkapitalizmus – vagyis a totális állam két alapvető formája – között, melyek a szabadversenyes kapitalizmus hanyatlása után alakultak ki. Orwell érvelése szerint e totális államok abban különböznek a korábbi ortodoxiáktól, hogy pillanatnyi politikai érdekeik szerint, a pillanatnyi történelmi helyzethez igazodva változtatják szinte napról napra a dogmatikájukat, és leginkább ebben rejlik a totalitarizmus alapvető veszélye.

Nem kell sokat tanakodnunk, vajon fennáll-e még ma is ez a veszély? Elég, ha a híres harvardi professzor, Stanley Fish gondolatait idézzük, aki úgy vélte, Amerika története palimpszeszthez, folytonosan felülírt, a múltat rendre eltűntető-átértelmező pergamenhez hasonlítható. De talán szükségtelen is ennyire távoli kontinensen keresgélni. Az itt vázolt üzenet megkérdőjelezhetetlen megerősítést nyer Orwell legismertebb regényében, az 1984-ben, az ebben kételkedőknek pedig érdemes elolvasnia Anthony Burgess 1985 című (sajnos csak angol eredetiben hozzáférhető) regényének tanulmányszerű előszavát, ám mindenekelőtt újraolvasni magát az Állatfarmot.

A szerző életrajza


Galamb Zoltán - 2012. március 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!