Főkép

 
Jamie Oliver, a Pucér Szakács Anglia legismertebb exportja. Nagy valószínűséggel az Egyesült Államoktól Japánig mindenki ismeri a mosolygós, impulzív, heves mozdulatokkal gesztikuláló angol szakácsot. Sármos megjelenése, könnyed természete csak lendített a népszerűségén, de kétség kívül a főzés iránti szenvedélyes elhivatottsága teszi őt kimondottan egyedivé.
 
Az elmúlt évek során a főzős műsorok meghódították a tv-csatornákat. Már szinte nincs olyan adó, amin ne találnánk pár perces, könnyen készíthető ételeket varázsló séfeket, szakácsokat. Az összes ország közül az Egyesült Királyság büszkélkedhet az egy országra jutó legtöbb világhírű szakács képzeletbeli díjával. Csak a példa kedvéért: kinek ne csengene ismerősen a vénuszi alkatú Nigella Lawson, az örülten zseni Gordon Ramsey, River Cottage legénye, Hugh Fearnley-Whittingstall vagy a társas főzést kedvelő Antony Worrall Thompson neve. Az szinte kizárt, hogy a tévénézők legalább egy főzős adást ne láttak volna valamelyiküktől. A színvonalas felhozatal ellenére Jamie Oliver egyénisége kisugárzik könnyed lazaságával, mélyről fakadó elszántságával, a főzés rejtelmei iránti szenvedélyével.
 
A 36 éves szakács szülei révén már korán közel kerül a tűzhöz, amikor fiatal kamaszként az Essex megyei Clavering-i The Cricketers éttermükben a konyhán kisegítőként tevékenykedett. Jamie 16 évesen otthagyta az iskolát, hogy tanulmányait a főzés elsajátítása felé fordítsa. Azt követen, hogy a tanuló illetve gyakorlati éveket számos helyen végezte, 1997-ben a River Café étteremről készült televíziós dokumentumfilm kapcsán lehetőséget kapott önálló műsor készítésére. Így születtet meg a Pucér Szakács főzősorozat, ami 2000-ben a legjobb televíziós sorozat kategóriában BAFTA-díjat hozott Jamie-nek. Könyveit Angliában és számos országban bestsellerként jegyzik, sorozati páratlan népszerűségnek örvendenek.
 
Sikerei ellenére Jamie laza könnyedséggel párosuló szakmai tudása mit sem változott az elmúlt évek során. Talán vehemenciája csillapodott kissé és a heves mozdulatok helyett a tartalmasabb, elmélyült alkotás jellemzi. A korábban megjelent kötetek során már betekintést nyertünk Jamie vacsorájába, konyhájába, kertjébe, Amerikájába, olasz kajáiba, főzőiskolájába és ételreformjába. A Park Kiadó gondozásában megjelent új kötet segítségével pedig részt vehetünk egy hat országon át tartó varázslatos kulináris utazáson – amúgy Jamie módra. Ez így meglehetősen hétköznapinak hangzik és ennyi alapján pusztán egy vastag szakácskönyvet várnánk, ami Franciaország, Marokkó, Görögország, Olaszország, Svédország és Spanyolország jellegzetes ételeit tartalmazza. A Jamie belevág… azonban nem csupán egy szakácskönyv, hanem kellemes keveréke az úti- és szakácskönyvnek, melynek segítségével a könyvben szereplő országok mindegyikének egyedi oldalát ismerhetjük meg, a kapott ízelítő pedig még akkor is megpiszkálhatja a fantáziánkat, ha soha nem jártunk ott. Mondjuk Marokkó iránt sosem éreztem legyőzhetetlen lelkesedést, de Jamie-nek hála eddigi álláspontomat erősen felülbíráltam.
 
A főzős műsorok és a szakácskönyvek iránti heves érdeklődésemet talán édesanyám oltotta belém, méghozzá olyan mélyen, hogy kikapcsolódásként még mostanában is előszeretettel ragadok a tv képernyője előtt recepteket memorizálva. Minden egyes alkalommal azt hiszem, hogy „na ezt a receptet biztos megjegyzem” …mindhiába. Aztán csak vertem a fejem a falba, amikor őszi utazásom során számtalan ínycsiklandozó olasz kaját kihagytam Velencében. A TV Paprikán láttam a Jamie belevág olasz körútját és bizony utólag nagy hiba volt elmulasztani egy jó Nini Bellini elfogyasztását. Annak meg szinte csak örülni tudok, hogy a Tiramisu receptje megtalálható a könyvben. Szerintem kihagyhatatlan.
 
A kötet rengeteg képet tartalmaz. Néha úgy tűnt, hogy néhánynak nem kellett volna belekerülnie, de aztán rájöttem, hogy igenis kellett, mert ettől lesz olyan egyedi az egész. Imádni való például, hogy a Svédországot bemutató résznél mennyi meghitt pillanat, nyugalom és béke árad a képekből. Ha arra vállalkozik bárki, hogy bemutasson egy országot, egy kultúrát és kedvet csináljon az ottani értékek felfedezéséhez, akkor ezt csak és kizárólag így tudom elképzelni. A könyvben található receptek eredetiségét kívülállóként nehéz lenne megítélni, de remek összehasonlítási alapot nyújt, ha egyszer felkerekedünk, hogy a végére járjunk. Persze nemes egyszerűséggel el is hihetjük Jamie Olivernek.
 
A könyvnek hála szemet gyönyörködtető, szívet melengető képek társaságában utazhatunk végig hat meseszép országot – Jamie kalauzolásával, de mindenkinek ajánlom, hogy a lapozgatás előtt töltse fel az éléskamráját, mert könnyű elcsábulni.