Főkép Ha jól számolom, a kiadó Raymond Chandler életműkiadásában ezzel együtt eddig négy novelláskötet jelent meg. Figyelembe véve, hogy a szerző mennyi novellát írt, számításaim szerint még legalább két kötetre számíthatunk, bár arról elképzelésem sincs, hogy melyikbe mi fog kerülni, hiszen többféle szerkesztési vagy rendszerezési szempont is felmerül – mondjuk a téma, a főszereplő vagy a megjelenés ideje szerint. Szerencsére a helyszín ebben az összefüggésben nem merül fel, hiszen talán mindegyik történet Los Angelesben vagy annak környékén játszódik. Chandler keze nyomán az angyalok városa egy nyirkos, kopott és félhomályos hely, amit áthat valamiféle sötét, komor hangulat. Mint ahogy a rendre felbukkanó kemény „lovag” személye is állandónak tekinthető, akinek alakjában a hős és antihős egyszerre van jelen, legfeljebb a neve és az életkora változik.
 
„Ted Carmady szerette az esőt, szerette érezni az arcán az esőcseppeket, szerette hallgatni az esőt, és szerette a szagát.”
Így indul útjára a kötet első novellája, a „Lövések a mulatóban”, ami egy kellemes kis zsarolós történet bokszolóval, csinos nővel, drogos bérgyilkossal és persze az elmaradhatatlan macsóval, aki ott és úgy segít, ahogy tud – vagy akar.
 
„Aznap semmit se dolgoztam, mert nagyon le voltam maradva a malmozással, és azt kellett bepótolni.”
„Az aranyhalak” lezser felütése a maga nemében zseniális, és még csak véletlenül sem vetíti előre azt a pergő cselekményű, akcióban gazdag krimit, ami kerekedik belőle. A Leander-gyöngyök utáni hajsza igazán jól sikerült darab, annak ellenére, hogy bizonyos elemeiben egy Rejtő-történetre emlékeztet. Marketing szempontból semmiképpen sem ezt választottam volna címadónak.
 
„George Millar, a Carlton Hotel éjszakai portása nett, karcsú kis emberke volt, de olyan lágyan búgó, mély hangja volt, mit egy dizőznek.”
„A sárga király” 1987-ben más címmel és fordításban már megjelent egy válogatásban. A fordulatokban gazdag, filmszerűen pergő cselekményű történetben feltűnik a jazz, egy részeg trombitás, egy sárga pizsama, egy csinos nő, egy szállodai nyomozó és néhány halott.
 
„Anna Halsey legalább kétszáznegyven fontot nyomott – vagyis mondhatni, hogy a kissé püffedt arcú, középkorú asszony elég jó húsban volt.”
Hogy mi köze vannak ennek a nőszemélynek a „Nekem a balhé a specialitásom” című novella főszereplőjéhez, az kiderül a szokottnál is mocskosabb történetből, melynek középpontjában Marlowe, egy vörös szexbomba, egy gazdag ember, valamint az ő fiacskája állnak, de felbukkan többek között egy halott magánnyomozó, egy lökött testvérpár és egy furcsa sofőr is. A történet 2003-ban már megjelent más címmel és fordításban.
 
Amikor egy kötetbe több történet kerül, joggal merül fel a kérdés, hogy vajon melyik a legjobb. Ebben az esetben az átlagosnál is nehezebb lenne a választás, hiszen a színvonal egységesen magas, beleértve a cselekmények dramaturgiáját, a kor- és jellemrajzokat, valamint az erőteljes hangulatokat. Chandler ezúttal sem finomkodik – a szereplők, ha kell, durván beszélnek és viselkednek, szükség esetén pedig nem válogatnak a módszerekben, hogy elérjék céljukat. És itt nem csupán egy-két elcsattanó pofonra gondolok, hanem mondjuk egy forró vasalóra.
 
Hihetetlen, hogy évtizedek teltek el a novellák megjelenése óta, azok mégsem veszítettek semmit az értékükből, sőt, ha kicsit jobban belegondolunk, aktualitásukból sem.
 
A kötetben szereplő novellák:
Lövések a mulatóban (Guns at Cyrano’s)
Az aranyhalak (Goldfish)
A sárga király (The King in Yellow)
Nekem a balhé a specialitásom (Trouble Is My Business)
 
A szerző életrajza