FőképBécs, Augarten. Alapvetően békésnek tűnő park, kisebb-nagyobb útvesztőkkel. Persze a kisgyermekesek és a kutyások kedvenc helye. Az Augarten béke és nyugalom szigete is lehetne, de valaki úgy gondolja, hogy elűzi a kutyásokat. Méghozzá meglehetősen aljas módon: kutyakekszeket szór szét, amelyekbe gombostűt rejt. És persze a Brenner kapja a megbízást, hogy ugyan már, járjon a végére, ki ez az eszelős állatgyilkos.

Na, de mit keres a Brenner Bécsben? – tehetné fel a kérdést azonnal a nyájas olvasó, hiszen eleddig úgy tudtuk, a mentős ügy után a Brennernek nagyon nem fűlött a foga az osztrák fővároshoz. Hát, kérem szépen, az ok nem más, mint a korkedvezményes nyugdíj. Mert a Brenner az innsbrucki Souvenir Hollingerben működött, mint áruházi detektív. De az egyik napon megütötte a fülét a bűvös szó: korkedvezményes nyugdíj. És a Brennernek már elmúlt az első 5-össel kezdődő születésnapja és akkor egyszercsak úgy gondolta, hogy feljön Bécsbe és kérvényezi az idő előtti nyugdíjazását.

Ha meg már Bécsbe jött ismét, akkor kellett valami munka is. Mert a hőn áhított korkedvezményes nyugdíjat nem dobják csak úgy az ember után. Azt csak alapos tisztiorvosi vizsgálatok után lehet megkapni. Ez a procedúra meg nem egy napos. Így a Brenner – mi sem természetesebb – munka után nézett, kvázi a Schmalzl alkalmazásba vette magándetektívnek. És ekkor jött az Augarten és a kutyakekszek. Mert a Schmalzl azt akarta, hogy a Brenner csípje nyakon azt az elmebeteget, aki ilyen módon gyilkolja a kutyákat. Mert a Schmalzlnak is volt ám egy kutyája – az Evita – és néha ők is megfordultak az Augartenben.

Ismét egy igazán briliáns alkotást tarthat a kezében az olvasó. Nem tudok máshogy, csak szuperlatívuszokban nyilatkozni Wolf Haas regényéről. Pedig ha csupán az alaptörténetet nézem, az körülbelül annyira egyszerű, mint egy faék. Viszont – megkockáztatom – a Mint az állatokban egyáltalán nem az alaptörténet a lényeg, hanem az, ami a mellettes történésekből kikerekedik, valamint az anonim elbeszélő borzalmasan lazán vagy szinte abszolút nem kapcsolódó mondókája. Ahogy haladok előre a Haas életműben, úgy erősödik bennem az az érzés, hogy az elbeszélő egyre messzebbről és messzebbről próbálja kontextusba helyezni mondanivalóját. Teszi mindezt olyan logikai és nyelvészi megoldásokkal, hogy gyönyörűség olvasni. Eddig is agyba-főbe dicsértem Bán Zoltán András-t a fordításért, most sem tudok mást mondani, csak azt, hogy zseniális. Könny csordul az ember szemébe a sorokat olvasva.

Egy rövid mondat erejéig visszatérnék még az anonim elbeszélőhöz, aki minden Brenner történetet elmesél nekünk. A Mint az állatokban egyetlenegy személyes dolog kiderül róla: kutyát tart és az Augartenbe jár ő is a kedvencével.

Úgy gondolom, hogy a mai krimi-irodalom egy olyan nagyságával állunk szemben Wolf Haas személyét illetően, akit erősen ajánlott mindenkinek ismernie. Aki még nem tette volna meg, szabadidejében fogjon hozzá ehhez vagy bármely más könyvéhez. Nem fogja megbánni.