Főkép Ha már Vadnyugat, legyen vad (Texas) és legyen nyugat (Bill), s ahhoz, hogy ezt valaki túlélje, bizony fenegyereknek kell lennie. Mint minden jóravaló hősét, Texas Bill származását is homály fedi. Ő maga azonban a megtestesül nyíltság: őszinte, vicces, fiatal korát meghazudtolóan pompás lövő, és az igazságot meghazudtolóan jó füllentő. Füllenteni ugyanis muszáj, ha az embert mindenre elszánt kötekedők veszik körül, hiszen néha mi sem visz távolabb a jóléttől, mint maga az igazság.
 
Texas Bill épp akkor bukkan fel a látszólag nyugodt Pomac városkában, amikor egy fiatal és szépséges hölgyemény becsülete egy gavallér gyors pisztolyát igényli. Bill persze megmenti a hölgyet az őt fenyegető elemektől, azonban hamar megtudja, hogy akit lelőtt, a banda feje, a „Lord”, valójában a hölgy férje. És nem halt meg. Vagyis: go, go.
 
Mivel ez a frigy nem az égben, hanem sötétebb helyen, a földön született, a hölgy nem habozik menekülni, természetesen Texas Bill szelíd rábeszélésére. Bill kétes és kétségtelen ismerősei révén lóra, vonatra és egyéb közlekedési eszközökre tesznek szert, mert tudják, ez a menekülés nem tréfa, ha a Lord emberei utolérik őket, nincs menekvés. No és persze menekülni sem lehet örökké, no meg Pomac várost is fel kell valakinek szabadítani a zsarnok Lord uralma alól, úgyhogy a távolodás egy ponton átvált közeledéssé. És akkor még ott a „shoot-out”, azaz a nagy, golyóktól hangos leszámolás…
 
Tudjuk, hogy Rejtő mester sok stílusban kipróbálta magát (és minket), s a western is ezek közé tartozott. Noha a történet kimenetele nyilvánvaló, a karakterek és helyzetek elég tipikusak (rosszabb esetben westernekből, jobb esetben más Rejtőből), a humor elég ahhoz, hogy jól lehessen rajta / általa szórakozni.