Főkép

Christie ezúttal is újított, bár ezúttal kicsit keserédes az örvendezésem, hiszen nem túl szívderítő látvány egy szakmájában elismerten sikeres „művészt” visszavonultan látni. Miss Lemon és Hastings kapitány nélkül!

A terjedelmes történet meglehetősen hosszú bevezető után jut el az egyetlen gyilkosságig. Ez az elsőre szokatlan felvezetés később természetesen értelmet nyer, csak némileg szokatlan a többi regényben főként Londonban ténykedő belgától. Aki ismét magához vonzza a bűnt, hiszen pont akkor gyilkolnak meg valakit a luxusvonatként közismert Kék Vonaton, amikor ő is a Riviérára utazik. Azt hiszem ez az „adottság” egyszerre szerencse és átok – csodálom, hogy nem lett némileg paranoiás. Hiszen ki tudja, amikor Hercule Poirot legközelebb bemegy a bankba, ott is halottakat talál majd. De félre a tréfával, elvégre komoly ügyről van szó.

Nem csupán az Amerikai milliomos egy szem lányának gyilkosát kell megtalálni, hanem a nála lévő, nagyjából félmillió dollár értékű rubinokat is. Elméletekből, akárcsak gyanúsítottból bőven akad, de az igazság, cseppet sem tűnik egyértelműnek nyugdíjasunk számára. Aki alkalmi segítője, a csinos Katherine Grey társaságában igyekszik az ellentmondásos állítások és érdekek szövevényében megtalálni az igaz utat. Nem egyszerű eset, s bizony, nincs mit tagadni, a nyomozás hónapokig is elhúzódik. Na de Poirot nem azért állítja be magát a világ legjobbjának, hogy holmi bűnözőzseni kifogjon rajta.

Az életmű korai szakaszából (1928) származó regény némileg eltér a később megszokott, és megszeretett Christie stílustól, még érezhető rajta a saját hang keresése. Bár nem ez a legjobb könyve, azért igazán nincs mit szégyenkeznie miatta (a legrosszabb regényének tartotta). Két érdekesség érdemel még említést. Egyrészt szerepel benne a vidéki falu, St. Mary Mead – Miss Jane Marple nélkül. A később felbukkanó kíváncsi hölgynek ekkor még nyoma sincs, csupán egy szürke társalkodónőt és egy kíváncsi öregasszonyt látunk (akiben többek szerint Marple prototípusát üdvözölhetjük). Másrészt George (Poirot inasa) is felbukkan a történetben, márpedig vele igazán ritkán találkozunk Christie regényeiben.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november