FőképAz eddigi Kessler-regényekhez képest a Kísértet Hadosztálynak nem igazán lehet megnevezni a főszereplőjét. Több lehetőség is felbukkan, de a szerző senkinek és/vagy semminek nem szentel kitüntetett figyelmet.

A történet Erwin Johannes Eugen Rommel tábornok és hadserege Franciaország elleni hadjáratát regéli el az olvasónak. De a tábornok csak néha-néha bukkan fel, az adott szituáción kívül semmit nem tudunk meg róla, nincsenek belső monológok, nem elemezgetik a többiek a személyét. Hasonló a helyzet a 404-es Független Kétéltűszázad parancsnokával (Krantz őrnagy) és helyettesével (von Fromm százados) is. Ők sokkalta több szerephez jutnak, azonban róluk sem tudunk meg szinte semmi plusz információt és a karakterük sincs olyan mértékben kidolgozva, ahogy ezt a szerző egyéb regényeiben megszokhattuk, és nagyjából ez a helyzet Gehendes Hauptmannal és Schott törzsőrmesterrel is, akik a légvédelmi egység vezetői.

Az öt lehetséges személy mellett meg kell említeni a 88-as légvédelmi löveget. Voltaképpen Rommel hozza „helyzetbe” ezt a harceszközt, amikor első alkalommal bunkerrombolásra használja a Maginot-vonal ellen, majd páncéltörő ágyúként veti be az angolok ellentámadásakor a harckocsik ellen és végül a partvédelmi üteg szerepét játsszák el az angol Honi Flotta hajói ellen, amikor rommá lőnek és a hullámsírba küldenek egy rombolót velük. De ha mindezeken felülemelkedünk, akkor felbukkan még egy lehetséges főszereplő, ez pedig maga a háború, aminek ábrázolásában Leo Kessler mindig is nagyon jó volt, hiszen ő maga is megjárta a II. világháború poklát.

Ami viszont szinte teljességgel hiányzik a regényből, az a humor. Ez talán azzal magyarázható, hogy viszonylag korai Kessler műről van szó, és még nem alakultak ki azok a későbbiek folyamán bevált „formulák”, amelyek az akciókat és a pusztítást hivatottak feloldani és/vagy elviselhetőbbé tenni. Azt hiszem, éppen ez az egyik ok, amiért érdemes elolvasni a regényt.