Főkép Ahogy az úttestre egyre sűrűbben felfestett sárga csíkok a növekvő sebesség illúziójával lassításra késztetik az autósokat, úgy invitálnak csendes elmerengésre a verseskötetek pazarló ráhagyásai, a tér és a tágasság érzetét keltő, sokszor jószerével üres lapok. Különösen igaznak tűnik ez a Polar Alapítvány hat mai finn költőnő verseit válogatásban közreadó kötetére, melynek kék-fehérsége, finoman dombornyomott borítója, s különösen a benne rejlő szavak – számomra mindenképp – többszörösen ismeretlen lelkületekkel ismertetik meg az olvasót.
 
E távoli, habár rokonnyelvű ország kortárs lírájának képviselői nem csupán a többnyire a nőkre jellemző érzékenységükkel hívják fel magukra a figyelmet, hanem kiegyensúlyozott lokálpatriotizmusukkal, az elvágyódás szinte teljes hiányával, a természethez való végtelenül kiegyensúlyozott viszonyukkal is. Ebben szerepet játszhat a nem egyszer a civilizációs gócpontoktól igencsak távol eső vidékek megnyugtató magányossága és háborítatlansága, ám mivel a legtöbb költőnő lírája inkább városi, mintsem vidéki, mindez valószínűleg valamiféle jellegzetesen finn mentalitásból fakad.
 
Formailag a költemények az avantgárd prózavers, az imagizmus és – különösen a három svéd ajkú művész esetében – a képversek örökösei, távoli leszármazottai. Lényegében mindegyiküknél érezhető a kézzelfoghatóság, a valóságba szilárdan beágyazott plasztikusság igénye, még Agneta Enckell széttördelt szavakból megalkotott kirakós játékainak esetében is. Ám ahogy a kötetet válogatóként, fordítóként, az életrajzi jegyzetek és az utószó írójaként egyaránt jegyző Pusztai-Varga Ildikó rámutat: jól érzékelhető a különbség a finnül, tehát ragozó nyelven, valamint a szavakat jobban elkülönítő svéd nyelven született versek között. Míg az előbbiekben sokkal összetettebbek, egymáshoz pedig határozottabban és szorosabban kapcsolódnak a gondolatok, az utóbbiban inkább a töredezettség, a többértelműség, valamint az ezekből fakadó játékosság dominál.
 
(Külön megérne egy misét a finnországi svéd kisebbség nemzeti hovatartozásának megítélése. Míg költeményeiket egy finn kortárs költőket bemutató kisantológiában találhatjuk meg, bizonyosan furcsának hatna számunkra, ha magyarul alkotó határon túli íróink művei külföldön szerbként, szlovákként, ukránként, románként hirdetett kötetekben látnának napvilágot.)
 
Pusztai-Varga Ildikó törekvése, hogy megismertesse velünk a finn költészet értékeit, több mint dicséretes. Ugyan a populáris kultúrában Finnország felettébb erőteljesen képviselteti magát – elegendő a Nightwish, a Children Of Bodom, a HIM, és még számos rockegyüttes, vagy épp a Finlandia vodka és a Nokia mobiltelefonok népszerűségére gondolnunk –, kortárs szépirodalmukból, attól tartok, viszonylag szűk metszetet ismerünk. Pedig már csak a nyelvrokonság miatt is érdemes lenne többet foglalkozni ezzel a földrajzilag nem is oly messzi néppel, s ha mindezt a Szemünk álomra gyúl-hoz hasonlóan gyönyörű küllemű és tartalmú köteteknek köszönhetően tehetjük, csak hálával adózhatunk a kiadónak, amely lehetővé teszi ezt nekünk.
 
A kötetben az alábbi költőnők versei szerepelnek:
Henrika Ringbom
Pauliina Haasjoki
Vilja-Tuulia Huotarinen
Agneta Enckell
Katarina Gäddäns
Sanna Karlström