Főkép

Bevallom, hogy még nem játszottam a The Witcher számítógépes játékkal, azonban a könyvhöz kedvet kaptam. Nem is bántam meg, hiszen a lengyel szerző második (magyarul elsőként kiadott) kötetének segítségével, melyben rövidebb-hosszabb novellák kaptak helyet, egy eredeti és érdekes fantasy világot fedeztem fel.
 
A főszereplő, Geralt foglalkozása vaják. Ez közelebbről annyit jelent, hogy a gazdagabb urak és városok felfogadják, hogy űzze el a környékükről a rémeket és a szörnyeket, hiszen ebben a világban rengeteg olyan lény van, aki (vagy ami) nem az emberek javát akarja. Strigák, baziliszkuszok, kikimorák és egyéb bestiák keserítik meg a dolgos emberek mindennapjait, s a mutáns vajákok feladata, hogy elpusztítsák őket. Geraltot még gyerekkorában rabolták el és kiképezték, hogy tökéletes gyilkos legyen, azonban az érzései megmaradtak, ráadásul a humora is remek.
 
Az egész könyvet átlengi egy könnyed, már-már komolytalan hangulat, amely sokszor ugyan komorrá válik a történet folyásával, de mégsem lesz belőle dráma, bár kétségtelen, hogy a szerző mélyebb gondolatokat is az események közé csempész. A gunyoros és cinikus felhang végig érződik rajta, leginkább Geralt karakterének köszönhetően, de emellett be tudja mutatni az érzéseket és a motivációkat, a fontosabb karaktereket pedig korrektül kidolgozza. Majd’ minden novellában van szerethető alak, de a két főbb figura, Geralt és Kökörcsin, a szörnyvadász zenész barátja is hamar megkedvelhető.
 
Sapkowski nem törekszik arra, hogy nagyot alkosson, nem teremt teljesen új világot, amelynek minden egyes apró részletét, történelmét és fajait részletesen kidolgozza, egyszerűen csak halad előre a cselekménnyel, s amennyi közben a legszükségesebb, azt elővezeti. Kicsit ugyan koncepciótlanul alakítja a világ felépítését, ráadásul sok mondai és/vagy mesei elemet használ fel (érdekes felismerni a lámpásba zárt dzsinn, vagy éppen Rapunzel történetét), aminek köszönhetően nem mindig egyszerű komolyan venni, bár kétségtelenül a szórakoztató elemek is erősen hozzájárulnak a hangulat kialakításához.
 
Olvasmányos stílusa hamar megkedvelhető, mint ahogy a szimpatikus karakterei is. Nem szabad nagy várakozássokkal belevágni, nem lesz olyan alkotás, amire klasszikusként vagy formabontóként fogunk emlékezni, ellenben végig jól szórakozhatunk. Odakint több kötet is megjelent, remélem, hogy idővel a többi is eljut hozzánk.