Főkép

Az Anita Blake sorozatot minden hibája ellenére szeretem, a Merry Gentry sorozattal viszont még most, az ötödik kötethez érkezve sem sikerült igazán megbarátkoznom, pedig Az éjfél simogatása kapcsán már egészen bizakodó voltam, akkor ugyanis nekem tetsző fordulatot vettek az események. Arra viszont nem számítottam, hogy a folytatásban minden előzetes felkészítés nélkül egy látomásszerű álom kellős közepén találom magam, ahol határozottan olyan érzésem támad, mintha azt a bizonyos fehér nyulat követve egy másik dimenzióba kerültem volna, ahol semmi sem az, aminek látszik.
 
Az viszont biztos, hogy Meredith NicEssus Hercegnő a kiválasztott, aki képes az Unseelie tündérdombok évszázadok óta halott kertjeinek mágiával való megtermékenyítése, miközben a hatalom megszerzése érdekében neki is teherbe kéne esnie, még mielőtt unokabátyja, Cel herceg kiszabadulna börtönéből… Ez látszólag nem tűnik bonyolultnak, hiszen az eredmény eléréséhez mindkét esetben csak annyit kell tennie, hogy szeretkezik, ami általában egyébként sincs ellenére, főleg, ha eddigi partnerei közül valamelyikkel kell megtennie, ezúttal azonban két újabb férfi kerül a képbe: Misztrál és Abeloec.
 
Nem kevés Hamilton könyvet olvastam már, de ilyen elfuserált szex jelenet még egyikben sem volt. A máskor mindig oly izgalmas és élvezetes jelenetek helyett ezúttal egy vontatott, már-már szánalmas helyzetben találjuk magunkat, ahol nem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk, esetleg mindkettőt egyszerre. Sokkal jobbat és ütősebbet is ki lehetett volna hozni ebből a szituációból, mint ahogy javít is némileg a megítélésen az, ahogy továbblendül az egész, amikor Meredith szavainak hatására igencsak komoly bajba kerül az egész bagázs.
 
Egyes szereplők, akik eddig kiemelten jelen voltak az események alakulásában, most szinte említésre sem kerülnek, vagy éppen átmenetileg el is tűnnek a színről, mások pedig, akiket eddig hanyagolt a szerző, most egészen komoly szerephez jutnak. Remélem mindez nem csupán pillanatnyi szeszély, hanem egy alaposan átgondolt koncepció része, ellenkező esetben ugyanis megbocsáthatatlan egy ilyen tölteléknek tűnő regény létezése még akkor is, ha számos apró, és talán fontos részlettel lettünk gazdagabbak általa.
 
Ami viszont tagadhatatlan, hogy van egyfajta hangulata a regénynek, ami a mágikus kertekbe lassan visszatérő élet ellenére is inkább sötét, komor és lehangoló, mint nem, a befejezés pedig szépen elhúzza az orrunk előtt a mézes madzagot, és megalapozza azt, hogy minden esetleges csalódottságunk ellenére is várjuk a folytatást.
 
Részlet a regényből

 

A szerző életrajza