Főkép A CSI sorozat eddig magyarul megjelent kötetei (A bűnös város, A kétarcú ember, Hideglelés, Holtjáték, Gyilkos vágy, Szorul a hurok) egy kivételtől eltekintve (A bérgyilkos éjszakája) Max Allan Collins nevéhez köthetők. Eddig az ő regényeit – legalábbis amik ebben a sorozatban jelentek meg – Reichenberger Andrea fordította, míg a kakukktojásnak számító Ken Goddard regény Vadász Gyula munkája.
Úgy tűnik, az analógia most véget ért, hiszen a CSI sorozat legújabb kötete, a Kígyószem is neki köszönhető. Nem tudom, mi volt a váltás oka, de nem is firtatnám, hiszen úgysem tudom befolyásolni az események ilyetén alakulását.
 
Egyébként amennyire tudom, nagyjából követjük a külföldi megjelenéseket, legalábbis a számokat tekintve, hiszen ha jók az értesüléseim, a szerzőnek mindössze egyetlen önálló CSI kötete van, ami még nem jelent meg magyarul (Mortal Wounds), de ez valószínűleg nem is fog, hiszen ez a három első regényt tartalmazó gyűjtemény.
 
Persze ha figyelembe vesszük, hogy nagyjából három-négy év lemaradásban vagyunk, akkor már nem ennyire jó a helyzet, de ezzel meg úgy vagyok, hogy jobb később, mint soha. Sőt, talán egyszer majd megjelenik a Serial (2003), a Bad Rap (2004), a Demon House (2004) is, melyek a Max Allan Collins, Gabriel Rodriguez és Ashley Wood trió neve alatt jelentek meg.
 
Addig is, míg az új kötetek megjelenésére várunk, örüljünk inkább a nemrégiben megjelent regénynek, melyben ezúttal sokkal több bűnesetet kell felderítenie a csapatnak, mint általában.
Mert ott van ugyebár a Boot Hill-i kaszinóban kirobbant „bandaháború”, a Kelly Ames féle gyanús öngyilkosság, a Tara Donnelly elleni nemi erőszak, egy igazán furcsa közlekedési baleset és egy bankrablás.
 
Mivel ezek közül a legkomolyabb a kaszinóban kirobbant lövöldözés, ami két motoros banda között robbant ki, ide kell a legtöbb ember. Igen ám, de Catherine Willows csapatából néhány ember éppen szabadnapos, ezért a szolgálaton kívüli csapat is besegít.
A helyszínre érkezők hihetetlen rombolást, számos sebesültet, és valami csoda folytán mindössze két halottat találnak: az egyik a Ragadozók motoros banda vezére, a másik a kaszinó egyik alkalmazottja. Vajon a látszólag céltalan lövöldözés, vagy tudatos leszámolás áldozatai lettek?
 
Miközben Catherine, Sara, Sofia, Nick és Grissom a hihetetlen pusztítás áldozatául esett kaszinóban igyekeznek helytállni, és a helyi erőkkel együtt úrrá lenni a kirobbanás előtti bandaháborún, a városban maradt Greg és Warrick az időközben beérkező „csip-csup” ügyekkel foglalkoznak.
 
Nem ragoznám, hogy ki, mit, hogyan, mennyire elhivatottan és lelkiismeretesen tesz annak érdekében, hogy a bűnösök elnyerjék mindazt, ami jár nekik, hiszen ez ebben a sorozatban teljesen egyértelmű.
Arról sem szeretnék áradozni, hogy milyen hihetetlenül jók a karakterek, hiszen ebben a kötetben nincs idő arra, hogy bármi személyeset megtudjunk róluk. Na jó, talán a Catherine és Grissom közötti mesterségesen generált furcsa viszony azért felvillan az elején, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan enyészik el a munka folyamán.
 
Minden sablonosságával és kiszámíthatóságával együtt is kedvelem ezt a sorozatot, vagyis történjen bármi, valószínűleg mindig szívesen fogom nézni vagy éppenséggel olvasni. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. És remélem, egyre többen leszünk.