Főkép Az úgy volt, hogy egyszer egy nápolyi tanító, bizonyos Marcello D’Orta összeszedte mindazt az orbitális baromságot, avagy aranyos, gyermeki félreértéseken alapuló poént, amiket diákjai az ilyen-olyan dolgozataikba beleírtak.
S nem állt meg itt, ezekből a legjobbakat kiválogatva kiadta mindezt könyvben. A siker nem maradt el, hazánkba is begyűrűzött, és magyarul is olvashatók a tanítóúr gyűjteményes kötetei (például. Isten ingyér teremtett bennünket: az arzanói gyerekek evangéliuma, Én, reméljük, megúszom: nápolyi elemisták dolgozatai, Rómeó alulról jegyezte el Júliát: szerelem és szexualitás: a nápolyi gyerekek újabb dolgozatai).
 
Mindegyik könyvet Magyarósi Gizella fordította, majd úgy döntött, megmutatja, ha a világnak nem is, de az országnak, hogy sületlenségeket a magyar nebulók is tudnak írdogálni. Meghirdettek egy pályázatot, mely a barátság témakörét volt hivatott körüljárni, és ennek eredménye lett ez a könyv.
Még 1995-ben, mert akkor jelent meg először, de az új kiadás némileg frissített verzió (például Kelemen István illusztrátor legfeljebb akkor rajzolhatott az első verzióba Twilight könyvet, ha jövőbelátói képességei is vannak).
 
Szó van itt arról, mi is a barátság, kinek milyen a legjobb barátja, milyen egy igaz barát, létezik-e barátság lány és fiú között, illetve mi az a szerelem, milyenek odahaza a családban a viszonyok, stb. stb., mi több, egy különösen szívet melengető fejezet címe ez: „A könyv a legjobb barát”. S végül pár tipikus emlékkönyves versike is helyet kapott a könyvben.
 
A Ki fogja a kukacot? épp olyan szórakoztató lett, mint D’Orta gyűjtései, sőt, számomra helyenként érdekesebb is, a sok magyar vonatkozás miatt.
Ugyanakkor valahol elkeserítő is, mert jelzi, hogy már tizenöt éve is borzasztó volt az általános iskolások helyesírása, és hát amellett, hogy az ember nevet a sok félreértésen, azért felmerülhet, hogy a tíz év körüli/fölötti gyerekek felfogása talán lehetne jobb is.

És sokszor az is kemény, ami átszüremlik egyes nehéz sorsú gyerekek életéről. De aki ezen izmozik, az nem csupán nem képes élvezni az élet ilyen kis ajándékait, mint ezek a humoros beszólások, félreértések, hanem tán megfeledkezik arról is, hogy hasonló korú ifjoncként bizonyára ő maga is vétett olyan hibákat, mint a könyvben idézett gyerekek.
 
De talán azok a legjobb részei a könyvnek, amikor a gyermeki, kisiskolás bölcsességek megjelennek, amikor egyszercsak odaír a kölök valami olyan szépet és igazat, hogy az ember csak néz, hogy ezt hogy odatették.

Bizony, sokszor megható is ez a könyv, de elsősorban arra való, hogy mosolyt csaljon az orcánkra. És abban igen kiválóan teljesít. Például ilyesmiket lehet benne olvasni:
„Az élet barátok nélkül olyan, mint a krokodil fogak nélkül: se füle se farka.”
„Mert a barátságért mindent lehet kockáztatni, de a barátságot semmiért sem.”
„Kína egy távoli keleti helyen található a Jangec és a Gangec folyónál, körülbelül háromezer éve.”
„Egyiptomban szép rend volt, a társulat felépittése úgy történt, hogy a fáraók és a papok és a katonák, irnokok és múmiák.”