Főkép Az 1853-ban, eredetileg három kötetben megjelent regény főszereplője, Ruth Hilton a család vidéki farmján éli boldog gyermekkorát. Miután fiatalon árvaságra jut (először édesanyját, később édesapját veszíti el), gyámja egy kisvárosi ruhaszalonba adja varróleánynak, de a lány visszavágyik a vidéki életbe, a hegyek és a virágok közé.
 
Egy úri bálon megismerkedik Mr. Bellinghammal, egy gazdag fiatalemberrel, aki elcsavarja a fejét, így a szeretője lesz. Mikor a fiatalember ráun és eldobja magától, megpecsételődik a sorsa: kiderül ugyanis, hogy gyermeket vár.

Egy pap, Mr. Benson karolja fel: elviszi Ecclestonba és mint távoli özvegy rokont mutatja be. Ruth kisfiút szül és az élete most már a gyermek körül forog. Felküzdi magát és nevelőnő lesz belőle, de sajnos a múlt nem engedi, hogy boldogságban nevelje gyermekét.
Kitudódik ugyanis, hogy rossz útra tévedt és majdnem mindenki elfordul tőle. Újra előbukkan a férfi, akit szeretett, feleségül kéri, de nemet mond. Mr. Benson és nővére kitart mellettük, de sorsuk nehéz, a nevelőnői állásból is elküldik.
 
Aztán Ecclestont is eléri a fekete halál. Senki nem mer a betegek közelébe menni, Ruth azonban igaz szívvel áll mások szolgálatába, ápolja a betegeket. A vész elmúltával hazatér fiához és elnyeri méltó jutalmát: kivívja az emberek elismerését.
Az ember ezen a ponton azt hiheti, hogy Ruth élete végre révbe ér, és boldogan élhet kisfiával, de az élet más sorsot szánt neki: felbukkan ugyanis a volt szerető, mégpedig halálos betegen...

Akárhogy is nézem, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mennyire érzékeny témát dolgozott fel az 1810. szeptember 29-én született Elizabeth Cleghorn Gaskell (született: Elizabeth Stevenson), amikor nyíltan foglalkozott a csábítás, a törvénytelen gyermek vállalása és az ebből fakadó a társadalmi megbélyegzés témájával, pláne, hogy mindezt a viktoriánus kor körülményei között tette.

Lehetséges, hogy ezt a regényt még nem olvastuk, ezt a történetet ebben a formában még nem ismertük, de biztos vagyok benne, hogy szinte mindannyian láttuk vagy olvastuk a három évvel később született, sokkalta ismertebb és híresebb Nathaniel Hawthorne regényt, A skarlát betűt (1850) vagy az 1995-ben belőle készült, nem különösebben sikerült filmet, vagy éppenséggel Thomas Hardy Egy tiszta nő című történetét.

Bár a Vétkek és vezeklések valamiért nem lett olyan sikeres, mint az előbb említett történetek, úgy vélem, Ruth élete számos tanulsággal szolgál még a modern kor felvilágosult emberének is.