Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Eredeti cím: The Moon Is a Harsh Mistress

Oldalszám:422

Ára: 3290 Ft

Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu

 

Első találkozásom a szerzővel nagyon jól sikerült, Starship troopers (magyarul Csillagközi invázió) című könyve ugyanis mind cselekményével, mind mondanivalójával, mind stílusával teljesen lenyűgözött, ezért erős túlzásnak tartom azt a véleményt, miszerint a regény egyszerűen a militarizmus dicsőítése.
Mint ahogy azt sem egészen értem, miért bojkottálta a hazai könyvkiadás a szerző regényeit.
 

Ezt követően megvettem pár korábban megjelent könyvét, köztük az Angyali üdvözletet, ami szintén nagyon jó és azóta a kedvenceim közé tartozik.
A következő pár könyv már kevésbé tetszett (például A fenevad száma), majd a kilencvenes évek vége óta nem volt hazai vállalkozó Robert A. Heinlein (1907. július 7. – 1988. május 8.) életművének gondozására.

 

Egészen mostanáig.

 

Ez a könyv már külső megjelenésével is elnyerte a tetszésemet: kellemes a borító, megfelelő a terjedelem, a fordítás pedig Bihari György műve, aki megannyi Stephen King magyarítójaként vívta ki elismerésemet. Úgy gondoltam, mindezek után a tartalom is harmonizál majd az eddig felsoroltakkal.

 

Pontosan ez történt.

 

A Hold börtönében jellemző darabja Heinlein általam ismert életművének, hiszen egészséges arányban szerepel benne politizálás, filozofálás és akció. Ráadásul mindezt klasszikus sci-fi köntösben kapjuk, amely olyan ingerlő „testrészeket” rejt, mint a Hold benépesítése, az oda- és visszautazás problémája, és persze az emberiség jövője.

 

Mindezt a Heinleinre jellemző közvetlen módon, saját szemszögéből láttatva meséli el nekünk a történet főszereplője, Manuel „Mannie” Garcia O'Kelly-Davis, a félkarú számítógépszerelő, korábbi bányász, akit időnként csak Mannie elvtársnak szólítanak.

Igen, ez nem elírás, valóban elvtárs, merthogy a Holdon forradalom készül, csak egy-két értelmes lényt leszámítva erről még senki sem tud, főleg nem a tömegek, akiknek vállvetve kell majd harcolniuk, tiltakozniuk és a többi...
 

A forradalom szellemiségét tekintve az elején vannak nézetkülönbségek, amit jól példáz az alábbi felsorolás: „A Szervezet legtöbb tagjához hasonlóan az ötödik Internacionálé híve vagyok. Mi senkit sem rekesztünk ki, aki a mi utunkat járja: ez egyesült front. Vannak köztünk kommunisták, a Negyedik Internacionálé hívei, ruddyták, szocietisták, Egyetlen Adó mozgalmisták, meg amit akar. É nem vagyok marxista; az Ötödikben a gyakorlatias program a fontos.”

 

De nem csak a politika üdvözítő fajtája kerül szóba a könyvben (gyakorlatilag a libertarianizmus előnyeivel ismerkedünk), hanem Heinlein másik kedvenc témája, a párkapcsolat sem marad alternatívák nélkül.
A Holdon ugyanis kevés a nő, ezért a házasságoknak is számtalan különleges formája dívik az itt élők között. Ezek egy része első olvasatban túlságosan bonyolultnak tűnik, de Heinlein szemlátomást működőképesnek gondolja mindegyiket (vagy csak jól szórakozik magában).

 

A könyv eredetileg 1966-ban jelent meg, de technikailag ma sem tűnik elavultnak. Ma talán másképp látjuk a tartós holdtartózkodás élettani hatásait, azonban a két égitest közötti teherszállítás használható ötletnek tűnik.

Menet közben Heinlein ráadásul olyan apróságokkal is törődik, mint például a nyelvek keveredése és az illegalitásban ténykedő forradalmárok szervezeti felépítése.

 

Bár manapság sokkal színvonalasabb könyvek jelennek meg, mint mondjuk a rendszerváltás utáni években, véleményem szerint A Hold börtönében még ebből a mezőnyből is kiemelkedik, és bár még messze a karácsony, az év három legjobb sci-fi regényének egyikeként tekintek rá.

 

 

Eddig a szerző alábbi műveiről írtunk:
Út a csillagokig
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió