Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve

A negyedik Miss Marple történet gyönyörű darab. No nem azért, mert sorozatban hullanak a jóravaló vidéki polgárok, az efféle olcsó hentelés nem is illene Agatha Christie életművéhez. Sokkal inkább annak köszönhetően, ahogyan felvezet egy gyilkosságot, afféle „figyeljék a kezemet mert csalok” stílusban.

Egészen pontosan arról van szó, hogy a békés falucska hírlapjában megjelenő fizetett hirdetés gyilkosságot ígér adott nap, adott óráján, adott helyen. A többi adat ekkor még nem ismeretes (áldozat, elkövető), de persze a sok kíváncsi helybéli ott tolong a megadott címen, feszülten figyelve a fejleményeket. Aztán jön egy rövidzárlat, eldördül három lövés – és mindenki bámul, mint a moziban, csak éppen senki sem érti mi történt. Így van ezzel Craddock detektívfelügyelő, és ismerőse, a bájos öreg hölgy, Miss Marple is. Csak éppenséggel ők ketten nem nyugszanak bele a tudatlanságba, s a maguk módján nekilátnak eloszlatni a homályt. Ennek köszönhetően friss halmokkal gyarapszik a közeli temető.

Vitathatatlanul az egyik legjobb könyv a kíváncsi vénkisasszonyról. A szemtanúkkal való beszélgetés, a következtetések logikája, de még inkább az adott személy jellemének megfigyelés és élettapasztalat alapján történő felépítése, vagyis csupa ismerős elem, amik jelen esetben különösen kellemes összhangban érvényesülnek. Ennek köszönhetően a szövevényes ügy valóban csak a végkifejlet felé válik érthetővé az olvasó számára (tisztelet a kivételnek). Szóval igazi élvezet. Ez részben azzal is magyarázható, hogy ez volt az írónő ötvenedik regénye, amit talán a szokottnál is nagyobb odafigyeléssel vetett papírra. Egyéként 1950-ben jelent meg első ízben angolul, s az idők során két ízben is megfilmesítették.

A történet mellett az sem utolsó, ahogyan a vidéki Angliáról kapunk átfogó pillanatképet. Ez csak elvétve fedezhető fel a többi Miss Marple regényben, s ahol mégis, ott más-más időszakról van szó. Gyakorlatilag a húszas évek évektől egészen a hatvanas évekig követhetjük nyomon az átalakulást, a régi közösség felbomlását, eltűnését (és ehhez csupán öt-hat krimit kell elolvasnunk).

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2010. szeptember 10.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!