Főkép Nem szárazság okozta erdőtűzben lángoló fenyőfák látványa ösztönözte Henning Mankellt új könyvének címválasztásakor, hanem a számítástechnika, amely ebben a történetben sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint korábban bármikor.
A könyv eredetileg 1998-ban jelent meg, így napjaink technikai fejlettsége jóval a leírtak felett áll. Talán a floppy lemez még mond valamint a mai tinédzsereknek, de gyanítom, pár év múlva már lexikon vagy értelmező szótár kell a beazonosításhoz.

 
Úgy sejtem, véletlen egybeesés, de ezúttal a sorozat főszereplője, Kurt Wallander is elavultnak, feleslegesnek érzi magát.
Természetesen nem magától jutott ilyen következtetésre ötvenegynéhány évesen, hanem egyik gyerekkori barátja révén, aki hirtelen felindulásból úgy döntött, felszámolja életét, és valahol az országhatáron túl, kellemesebb éghajlat alatt kezdi újra / folytatja tovább.
 
Ez adja az apropót, s egy magányos estén Wallander számot vet addigi életével, válásával, legutolsó kihűlt kapcsolatával, szakmai sikereivel, s nem utolsó sorban ifjúkori terveivel. A leltár katasztrofális eredménnyel zárul, a depressziótól csupán egy gyilkosság menti meg, ami azonban tovább erősíti nyomozónk rosszkedvét.

Két fiatal lány brutális kegyetlenséggel végez egy taxisofőrrel, s ugyan beismerik tettüket, de a megbánásnak semmi jelét nem adják. Ez persze megerősíti Wallander érzését, ebben a korban ő már elavultnak számít, semmi szükség rá, nem érti az embereket, nem érti a világot – és persze viszont.
 
Mankell a korábban megszokott módon, ráérősen, a számára érdekes embereknél, eseményeknél elidőzve bontja ki a történetet. Ezúttal is kellő teret kap Wallander magánélete, ami kiegészül az ellene folytatott munkahelyi vizsgálattal, és egyéb céges áskálódással.
 
A nyomozás ezúttal is izgalmas (sőt, talán ez volt eddig a legpörgősebb), bár véleményem szerint maradt benne pár elvarratlan szál, magyarázatért kiáltó esemény – ez pedig eddig nem volt jellemző Mankell műveire. És remélem, nem is lesz.
 
A könyv tanulsága számomra az, hogy mára a világ „összement”, a távolságok látszólagossá váltak, hiszen kocsival vagy repülővel minden hely túlságosan közel van, és ezért nem csupán a nagyvárosokban, hanem a kisvárosokban is bármi megtörténhet. Például olyan gyilkosságok, és a hozzájuk kapcsolódó kuszaság, amiről a Tűzfalban olvashatunk.