Főkép Tisztelt Olvasók! Hallottak már valaha Nolik Antalról? Nem? Ugyan, kérem, ne szégyelljék magukat, hiszen jómagam is teljesen véletlenül botlottam bele az elsőkönyves szerzőbe a neten.
Ki is ez az ember? Mit keres, mit akar, mik a céljai? Hogy néz ki, hol lakik, mit szeret és mit utál? Azt hiszem, ezek teljesen felesleges kérdések. Ami azonban lényeges, az A lefagyasztott hadsereg című könyve.
 
A kiadvány félig történelmi regény, félig lektűr; félig drámai történet, félig a (javarészt tarantinói) fekete humor előtt tisztelgő alkotás; félig igaz történet, félig a fantázia szüleménye; félig próza, félig elmélkedés.
Teljes egészében véve pedig egy hiánypótló alkotás – ezt egyszerűen ostobaság lenne megkérdőjelezni. A könyv kiadását valamiért mégsem vállalta egyetlen mainstream kiadó sem. Hogy miért? Erre keressük a választ.
 
Alapjában véve három magyar bakáról van szó, akik számos megpróbáltatás és a hideg pokol, a Don-kanyar megjárása/megelégelése után úgy döntenek, megpróbálnak hazaszökni. Okkal kérdezheti a Kedves Olvasó, hogy hol itt a tabudöntögetés, hol a megszokott határok feszegetése? Az ördög azonban, mint általában, ezúttal is a részletekben rejlik!
 
Nolik Antal ugyanis nem átallja nagyjából az összes politikai rendszert, oldalt és pártot kritizálni (méghozzá szemtelenül viccesen), nem átall pártatlan és őszinte maradni egy olyan világban, ahol ez gyakorlatilag lehetetlenség.
Nem átallja leköpni a bekeretezett Sztálin-fotót, és nem átallja (egyugyanazon jeleneten belül) „fehérlovas vén f***”-nak nevezni a másik oldal emberét (ugye tudjuk, kiről van szó?).
 
Másrészt pedig, olyasmiket is górcső alá vesz regényében, amik történelmi tények ugyan, valamiért mégis agyonhallgatott, a média által messze került témák. Ilyen az 1944-ben, a háború után (a jugoszláv partizánok által) elkövetett délvidéki magyarirtás és -üldözés, melyet az író már-már fényképszerűen oszt meg velünk.
 
Fontos regény A lefagyasztott hadsereg, bár sajnos korántsem tökéletes mű. Nem tökéletes, mivel nem foglalkozott vele egyetlen kiadó sem, a nyomdai előkészületeket nem felügyelte fél tucat alkalmazott (lektor, korrektor, tördelő, szerkesztő stb.), ahogy az a hivatalos kiadványoknál lenni szokott, és így akadnak benne olyan hibák, amelyek hivatalos kiadvány esetében nem lennének jelen.
Ennek ellenére én mégis azt tanácsolom mindenkinek, hogy olvassa el Nolik Antal könyvét. Akárhogy is, de gazdagabb lesz általa.