e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 21.

Névnapok
Konstantin
Adolár, András, Dévald, Ozmin, Teobald, Teobalda, Teofil, Teofila, Tibáld, Tibold, Timót

E napon született
>> Albrecht Dürer festő és grafikus (1471)
>> Alexander Pope költő (1688)
>> Henri Rousseau festő (1844)
>> Robert Montgomery filmszínész (1904)
>> Fats Waller jazz-zongorista (1904)
>> Raymond Burr filmszínész (1917)
>> Réber László grafikus (1920)
>> Fehér Klára író, újságíró (1922)
>> Tyll Attila színész (1923)
>> Karátson Gábor író, műfordító (1935)
>> Pécsi Ildikó színésznő (1940)
>> Csörsz István író (1942)
>> Vincent Crane (Atomic Rooster) zenész (1943)
>> John Dalton (The Kinks) zenész (1943)
>> Hilton Valentine (The Animals) zenész (1943)
>> Bill Champlin (Chicago) zenész (1947)
>> Dolly (Hungária, Dolly Roll) énekesnő (1948)
>> Stan Lynch (Tom Petty & the Heartbreakers) zenész (1955)
>> John Galvin (Molly Hatchet) zenész (1955)
E napon halt meg
>> Tommaso Campanella filozófus és író (1639)
>> Pieter Corneliszoon Hooft író (1647)
>> Thomas Warton költő, kritikus (1790)
>> Franz von Suppé zeneszerző (1895)
>> Klaus Mann író (1949)
>> John Gielgud színész (2000)
>> Barbara Cartland írónő (2000)
Egyéb esemény
>> Leoncavallo: Bajazzók című operájának ősbemutatója. (1892)
>> L'art pour l'art társulat első fellépése (1986)

Feed
RSS201
Atom1

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Dan Brown: Az elveszett jelkép

2010. július 15.


Kiadó: Gabo Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Bori Erzsébet
Kategória: krimi / thriller
Eredeti cím: The Lost Symbol
Oldalszám: 734
Ára: 3990 Ft
Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu
 

 
Bármennyire is hajaz a cím egy új Rejtő-regényre, ez bizony nem más, mint A da Vinci-kód szerzőjének, Dan Brownnak a legfrissebb könyve. Az elveszett jelképre több mint hat évet vártunk – no, nem mintha ez idő alatt nem lett volna mit olvasnunk –, a hosszú várakozás pedig meghozta gyümölcsét: egy intelligens, izgalmas, rejtvényekkel és csavarokkal teli, letehetetlen ponyvaregényt.
 
Mert Brown könyve ezúttal sem akar több lenni, és nem is szabad többnek kezelnünk annál, ami: egy tömegeket megszólító kalandregény, amely szigorúan a szórakoztató irodalom palettáját díszíti.
 
Bár van itt minden, mi szem-szájnak ingere, illetve minden, amit az írótól már megszokhattunk (összeesküvés-elméletek garmadája, misztikus fényben derengő főgonosz, titkos társaságok, tiltott tudás, eszes főszereplő, oldalán az elmaradhatatlan csinos nővel, félelmetes külsejű fejes, akiről csak a végén tudjuk meg, hogy jó-e avagy gonosz stb.), annak azért felettébb örülhetünk, hogy ezúttal végre legalább némileg más cselekményvezetésben lehet részünk.
 
Aki olvasta a szerző eddigi regényeit, minden további nehézség nélkül észrevehette, hogy azok azonos kaptafára készültek: az első fejezetben mindig valaki halálát láthattuk, az a valaki pedig minden esetben rituális gyilkosság (vagy valami egészen hasonló) áldozata volt.
 
A többi fontosabb pont, a családi és baráti kapcsolatok szövevénye, a főgonosz jelleme (ésígytovább) mind-mind csaknem ugyanolyannak tetszett. Az elveszett jelkép, ha túlzottan nem is, legalább egy kicsit eltérő, újfajta cselekményvezetéssel kecsegtet.
 
A történet főszereplője ezúttal is Robert Langdon, a híres szimbólumkutató (az Angyalok és démonok, illetve A da Vinci-kód is az ő főszereplésével íródott), aki újfent akaratán kívül kerül egy gyors ritmusú, „világmegváltó” kalandba. A Vatikán titkai, az ellenanyag rejtélye, a templomos lovagok legendája és a Szent Grál után ezúttal a szabadkőművesség, annak is leginkább az amerikai ága kerül középpontba.
 
A cselekményről feleslegesnek érzem akár egyetlen betű leírását is – legyen elég annyi, hogy valóban egy rettentően összetett és izgalmas (felnőtt)mesét kapunk, temérdek jelképpel és többé-kevésbé ismeretlen legendával. Amiért plusz jó pont jár Brownnak, hogy időnként az olvasót is bevonja a játékba, és hagyja, hadd szórakozzunk el mi is egy kis kódfejtéssel.
 
Röviden összefoglalva: Dan Brown új regénye a jól bevált recept szerint készült - ismét sablonokra épül és kliséket használ, teszi mindezt azonban abszolút felsőfokon, rém izgalmasan. Az elveszett jelkép tehát rágógumi az agynak, ugyanakkor a legjobb rágógumik egyike.
A szerző pedig – negatív kritikák ide, történelmi pontatlanság oda – tudhat valamit, hiszen a regény gyakorlatilag letehetetlen. Egy posztmodern és egy szocreál közt bátran kézbe vehető, a maga műfajában száz százalékra teljesít.

Bíró Szabolcs

© Ekultura.hu