FőképAz Ókori Egyiptom egy nagyon jól eltalált vezérfonal mentén haladva mutatja meg az olvasónak, amit erről az ókori királyságról (a fáraók, ahogyan Egyiptom uralkodóit nevezni szoktuk, voltaképpen tejhatalmú királyoknak tekintendők) tudni érdemes és valamilyen szinten kell is.
Négy nagyobb részre tagozódik (történelem és társadalom, mindennapi élet, hitvilág és kulturális értékek), amelyekben további fejezetekre bontva tárul fel előttünk az ősi Egyiptom világa.

Egyrészt terjedelmi okok, másrészt a nagy mennyiségű fotó miatt ne várjunk nagyon mélyenszántó, tudományos munkát, sokkal inkább úgy képzeljük el a könyvet, mintha egy kellemes és látványos körutazást tennénk a témában, amely az ismeretanyag átadása mellett még szórakoztató is.

Azonban aki egy kicsit is ismeri ezt az ókori királyságot, annak nem igazán fog sok újdonságot nyújtani a kötet. Nem mondanám, hogy olyan nagyon képzett lennék ezen a területen, de én is csak pár olyan dologba futottam bele, amelyekről eddig nem, vagy csak hiányos ismerettel rendelkeztem.

Ettől függetlenül úgy vélem, hogy nekem ismétlés gyanánt nagyon is hasznosnak bizonyult a kötet. Másrészről azt gondolom, hogy azoknak – elsősorban a fiatalabb, iskolás korosztályra gondolok –, akik most ismerkednek Egyiptommal, mindenféleképpen hasznos olvasmány lesz az Ókori Egyiptom.
Egyrészt sokrétűsége miatt sokkal átfogóbb, árnyaltabb képet tudnak majd alkotni erről a királyságról, másrészt az illusztrációk miatt biztosan sokkal könnyebben és jobban beépül az ember ismeretanyagába.

Tekintettel arra, hogy „egy menetben” olvastam el a könyvet, feltűnt, hogy elég sok az ismétlés benne.
Ugyan ténylegesen igaz, hogy „ismétlés a tudás anyja”, de szinte minden fejezet bevezetőjében szembesülni azzal a ténnyel, hogy Egyiptom a Nílusnak köszönheti létrejöttét és annak áradása után lerakódott termékeny iszapnak gazdagságát, egy kicsit fárasztóvá vált.

Valamint a könyv első fejezetében szereplő, a királyság történetét bemutató írás kurtán-furcsán ér véget a későkornál (i.e. 664-30), utána mindössze csak egy mondat emlékezik meg további sorsáról. Mindössze a könyv végi kronológiai összefoglalóból kapunk kicsit több információt, hogy mi is történt ebben az időszakban Egyiptommal.