Főkép Utoljára Nelson DeMille regényében olvastam a mai Vietnamról (Visszatérés Vietnamba), ami ugyan az izgalmas cselekményen kívül a megváltozott országról is szól, de csak szórványos utalások formájában.
Korábban persze számos, a franciák és az amerikaiak ellen vívott háborúval foglalkozó könyv megfordult a kezemben, ezek viszont idegenforgalmi szempontból csekély értékkel bírtak.
 
Az utóbbi években természetesen hallottam kósza híreket, melyek szerint az ország vezetése nyitott a külföldi tőke felé, s ennek révén a gazdaság végre elindult felfelé, miközben a párt őrzi vezető szerepét. Ez meg ugyebár nem túl sok infó.
 
Amikor az idei (2010) könyvhéten megláttam ezt a kötetet, már tudtam, muszáj lesz elolvasnom. Mivel a szerzők korábbi, Burmával (Mianmar) foglalkozó művéhez már volt szerencsém, tudtam mire számíthatok.
 
Az alkotók maradtak a jól bevált tagolásnál, így elsőként megismerjük Vietnam történetét, ami többnyire a külső hódítók elleni, a függetlenségért vívott harcról szól; aztán jön egy rövid áttekintés a jelenről (gazdaság, társadalom, vallás, stb.), amit az általános tudnivalókról szóló rész követ; befejezésként pedig a szerzők által bejárt helyekről olvashatunk.
 
Szokás szerint a szöveget számtalan fotó egészíti ki, amelyek révén mindenki bepillanthat a távoli ország életébe: milyenek az emberek, a forgalom, a folyók, az étel, a temetés – és még számtalan egyéb téma. Aki ebbe a térségbe tervez utazást, az mindenképpen haszonnal forgathatja ezt a könyvet. 

Szívem szerint arra bátorítom a szerzőket, hogy legközelebb tegyék még hangsúlyosabbá a hivatalos útikönyvek és az utazók visszaemlékezései között elfoglalt köztes állapotukat (mert valahol ide lehet elhelyezni írásukat), ehhez viszont szükség lenne pár személyes élményre, vagy ha úgy jobban tetszik, kalandra, amelyek segítségével túllépnek a szabvány ismertterjesztésen.