Főkép Nem, nem az inkákról szól az Apocalypto. Azok a maják. Tehát az Andokról és nem a Mexikói-öbölről van szó, úgyhogy aki emberáldozatok leírására vágyik, ne ezt a könyvet olvassa. 
Egyébként sem állíthatnám, hogy a könyv olvasmányos, de talán nem is ezért született. Majdnem száz oldalon próbálja megismertetni velünk az andoki kultúrák történetét, a legnagyobbal, az inkákkal befejezve.
 
A terjedelem alkalmatlan arra, hogy bármit is részletesen kifejtsen, ezért inkább a gazdag képanyagra és a képfeliratokra koncentrálhatunk.
Mindegyik fejezetben van egy hosszabb ismertetés, ami igazából egy vázlat, és a képek és felirataik hivatottak a vázlatot teljes képpé alakítani. Szerencsére az illusztrációk komoly segítséget jelentenek.

Az is igaz, hogy volt egy-két fénykép, amiről nem igazán értettem, hogy miért került ide (például Pizarro szobra semmilyen megértést nem segít szerintem).
Elég hamar eljutunk az inkákig, ami azért részletesebb és számomra mindenféleképpen érthetőbb volt. Erős papi hatalom, szigorú törvények, kasztrendszer és rengeteg munka - szegény inkáknak ez jutott.

Mondjuk hegyvidéken mezőgazdaságból megélni elég nehéz. Fura, de nem is tudtam, hogy az inkák vallási kérdésekben kifejezetten liberálisak voltak. A meghódított népek simán megtarthatták az eredeti hitüket, de persze a napistent tisztelniük kellett.
Pizarróék már nem voltak ennyire jófejek. Egyébként hihetetlen, hogy pár év alatt meg tud szűnni egy teljes civilizáció.
 
Amit igazán hiányolhatunk, az a miértek megválaszolása lehet. Ekkora tényhalmazhoz képest nagyon kevés indoklással találkozunk, és nekem azért ez hiányzott. Nagyon hasznos a könyv végén található kislexikon és van egy kronológia is, összefoglalva az eddig olvasottakat.

Nyilván nem én vagyok a sorozat célközönsége. Házidolgozatot írni, kicsit többet megtudni, vagy egy elveszett tudást felfrissíteni azonban abszolút alkalmas a könyv. Meg arra, hogy kíváncsibbak legyünk és igazán utánaolvassunk.