Főkép Dick-hez fogható sci-fi író nagyon kevés van. A végletekig elhivatott és persze egyáltalán nem normális, legalábbis ahogy a hétköznapi értelemben gondolnánk biztosan nem. Sőt lehet, hogyorvosi szempontból sem az, viszont ezt nem nekünk kell eldöntenünk.

A bevezetés szerencsére rögtön eligazít minket arról, hogy mit is olvasunk, és persze jól benne is hagy a slamasztikában azzal, hogy alkossunk saját véleményt, de ne fogjuk minden kérdésben az író pártját. Köszi.

Utána önéletrajzi írásai következnek, néhol kifejezetten lehangolóan, majd – számomra ezek voltak a legérdekesebbek – a sci-fi műfaját és a hozzá fűződő viszonyát tárgyalja.
A harmadik részből – talán csak nekem – kiderül, hogy hogyan is viszonyul a munkáihoz, de csak azért, hogy később összezavarjon minket – talán csak engem – hogy a végére már semmit se értsünk.

Egy jó könyv általában ilyen hatással van rám, hogy előszörre nem értem. Nagyon jól felépített, kifejezetten elgondolkoztató könyv. Nem lehet rajta önfeledten szórakozni, de nagyon sok minden kiderül Dick világáról / világairól.

Az írónak nagyon határozott élete van. Egészen pontosan határozottan a sci-fi az élete, és ezen alaphelyzetben nincs mit felfedezni. Na persze. Mert nem csak a sci-fi az élete, hanem az élete egy sci-fi.
Talán Vonnegut olvasása közben lehet még hasonló érzése az embernek. Néha nehéz követni, de kifejezetten szórakoztató, úgy ahogy a keresztrejtvény kitöltése az.

Itt persze nem mi fejtjük meg a kérdéseket, hanem az író, de szerencsére már a bevezetőben is olvashattuk, hogy nem kell vele mindenképpen egyetértenünk, így egy könnyített keresztrejvényt kell elképzelni, ahol van egy kérdés, érkezik rá egy válasz és nekünk csak annyit kell mondnunk, hogy hmmm.
Ez a hümmögés az én esetemben szinte folyamatossá vált, nálam okosabb emberek villamoson is olvashatják nyugodtan.
 
Nehéz egy olyan ember életéről olvasni, akit egyre gyakrabban gondol az ember UFO-nak. És tényleg, ez mindent megmagyaráz. Philip K. Dick nem a Föld nevű bolygón született. Van ilyen.
Tehát egy UFO történeteit, önéletrajzát, vívódásait olvashatjuk. Így már tényleg minden tiszta. Ahogy a mindennapi életen verekszi magát keresztül, hol könnyebben, hol nehezebben. Érdekes, hogy ő nem is tudja magáról, hogy nem helyi.
 
Aztán lehet, hogy mégis ember volt, mert mindegyik sorából valami egészen fura elhivatottság sugárzik.
Mindent meg akar érteni. Saját magát a világot és ugyanakkor meg azt akarja, hogy megmaradjanak az illúziói. Nem könnyű eset, de nem adja fel, ezért miden regényében a varázslatot szeretné újrateremteni, pont ugyanazt, amit ő is érzett még gyerekkorában. Dícséretes.
 
Érdekes, hogy egyszerre lehet furcsálni és megérteni, ahogy ő gondolkozik a világról és a sci-firől. De főleg ahogy a saját hivatására tekint. Számára abszolút természetes, hogy sci-fit ír, még akkor is, ha nem él meg belőle túl jól.
Persze, ha ő tudta volna, amit mi – hogy csak hívnia kellet volna az anyahajót...

Kapcsolódó írás:Lawrence Sutin: Isteni inváziók - Philip K. Dick élete
Életrajz

Részlet a regényből