Főkép Gyorshír: ez nem A dzsungel könyve típusú regény. Mivelhogy nem regény, hanem novellagyűjtemény, továbbá ifjak helyett felnőttekhez szól.
 
Rövidített beszámoló: eddig is tudtam, Kipling sosem tartotta magát elsősorban gyerekírónak, s ezirányú meggyőződésemben ez a válogatás csak megerősített. Az sem véletlen, hogy annak idején a kortársak a novellaírás megújítójaként tisztelték az Indiában született angol úriembert.
 
Gyakorlatilag nincs mibe belekötni, mindegyik rövidke írás kerek egész, s nem csupán a tartalom, hanem a mondanivaló (merthogy itt az is van) és a stílus is alaposan kidolgozott.
 
Töredékek mindabból, amelyek olvasás közben eszembe jutottak: ékes példáját tartottam kezemben annak az elgondolásnak, miszerint a kiadó a lehetőségeihez képes bővíti kínálatát, s pusztán sci-fi kiadó helyett valami más, sokkal átfogóbb címlistával rendelkező, kicsiből közepes méretű (ez legalább évi 40-50 kötetet feltételez), tájékozott szerkesztő(ket) és magyarul tudó fordítókat foglalkoztató, meghatározó kiadóvá nője ki magát.
 
Ez persze nem új elgondolás, hasonlóval az idők során mások is megpróbálkoztak, inkább kevesebb, mintsem több sikerrel. Ennek ellenére az ekultura.hu nevében minden jót kívánok az elképzeléshez, s a lehetőségekhez képest nyomon követjük a fejleményeket.

Kivált, ha a jövőben is ilyen hangulatos, jól eltalált régiségeket terveznek, mint ez a Kipling kötet. Milyen jól mutatna mellette egy Wells vagy Verne novellagyűjtemény – mindkét írótól fájdalmasan régen jelent meg hasonlóan reprezentatív válogatás.
 
Olvasás közben egyébként csak ámultam és bámultam, merthogy ezek az írások sok mindennek mondhatóak, csak sci-finek nem. Kivéve az utolsó két írást.
Van közöttük egyértelműen misztikus hangvételű, aztán pár filozófiai kérdéseket feszegető, no meg a Kiplingtől cseppet sem idegen megszemélyesítés.
 
Elsőre kimondottan zavarba ejtő. Aztán mégis összeállnak a darabok, mint egy egzotikus nyaklánc esetében, amikor egymástól teljesen eltérő elemeket fűznek fel a láncra, de az összhatás mégis szemet gyönyörködtető.
 
Több ízben szembesülünk Kipling politikai nézeteivel, nyilvánvalóan nem igazán értett egyet sem a szocializmussal, sem ennek különféle változataival. Nézete szerint ezek az -izmusok csak káoszt eredményeznek.
Az is nyilvánvaló, hogy számára a tudomány, a technikai fejlődés egyfajta csodatévő grálként funkcionál, hiszen általuk megoldható minden gond, és az emberek elégedetten élnek majd.
 
Mindettől függetlenül a hangsúly mégsem ezen van, hanem a történeteken, amelyek mai szemmel nézve zavarba ejtőek, mert egyszerűek, semmi felesleges bonyolultság, rejtett utalás, vagy más egyéb, napjaink olvasóit próbára tevő elmésség nincs bennük. Ennek ellenére hamar hatni kezd a varázs.
 
Leginkább a kötetet záró két novella tetszett, mivel ezek állnak legközelebb ahhoz, amit manapság sci-finek tartunk, s nem mellékesen jól példázzák Kipling jövőképét. No meg ennyi hirdetést sem láttam még sci-fi írásban.
 
Zárszóként csak dícsérni tudom a kezdeményezést, s remélem, lesz még hasonló, sci-fitörténeti válogatás a sorozatban.
 
A kötetben szereplő írások:
A szellemsürgöny
Csakis az igazat
A Kívánságok Háza
A kaptár melege
Allah szeme
A műkedvelők
Az összekovácsolódott hajó
Az éjszakai postával
Egyszerű, mint az ABC
 
A kötet itt is megvásárolható
 
Részlet a regényből