Főkép Az egykori botrányhősből kalandregényíróvá lett mítoszkutató-vallástörténész Bácsfi Diána, azaz Avatara folytatja grandiózus regényfolyamát.
Az öt részesre tervezett Nimród-krónikák második része ez, mely a két kötetbe szedett, 800 oldalas Nimród vére után „csupán” egyetlen 580 oldalas, vaskos könyv.
 
A történet nem ugyanott folytatódik, ahol az előző véget ért, hanem néhány száz évvel később, miután az első részben nagykirállyá lett hős meghalt, és épp kisebbik fia lépne a trónjára.
De továbbra is a felfoghatatlanul régmúltban, kb. i.e. 250.000-ben járunk, az akkor még Geának nevezett Földön, történelem előtti korban, melyre csak a legősibb mítoszokban találunk homályos utalásokat.
 
De a mi korunkból (illetve az egészen közeli jövőből) származó ifjú szereplők, élükön a tanársegéd Bánhegyi Alexával ugyanazok, sőt, felettük alig múlt az idő, míg a mi világunkban tartózkodtak – mígnem egy viharos Halloween éjszakán újra Geára kerülnek. Most ugyan egészen más körülmények között, mint az első részben, ám nem kevésbé nehéz helyzetbe.
 
Annak, aki nem olvasta a Nimród vérét, már csak annyit: Avatara rendkívül izgalmas kaland/fantasy regényeket ír, amikhez egy sajátos, a mítoszokból, legendákból és népmesékből is merítő, számos ősmagyar vonatkozása mellett rengeteg egyéb mitológiát, vallásrendszert megidéző világot épített fel.
 
Mivel mindezek terén káprázatos tudással bír, és a regényírás és történetmesélés hogyan-s-miként-jét is ismeri, bárki számára élvezetes olvasmányok lehetnek e könyvek, akit vonz bármi az itt felsoroltakból.
Cikkem további része azonban tartalmaz olyasmit, ami elvenne az első rész élvezetéből, így a továbbolvasást csak az azt már ismerőknek ajánlom.
 
Szóval, az már az első részben kiderült Alexről, hogy ő is a Nimród vérvonalból származik, ám hogy miért is annyira fontos ő, főleg az Apátlannak és Athonnak is nevezett főgonosz szemszögéből, azt most sem tudjuk meg, bár szépen alakul a kirakós.
Ebben a részben is nagy és fontos dolgokat visz véghez a régészlány, de most sem ő az egyetlen fontos szereplő.
 
Aryador halálát követően ugyanis Partholon herceg készül trónra lépni, s vele együtt Nimród elveszettnek hitt lánya, akit maga a Nap menekített meg annak idején. A világszép Ankhisa tehát visszatér Geára, ám mielőtt odaérhetne a koronázásra, megtámadják a legyőzöttnek hitt Apátlan csapatai, aki a lány helyére egy rá megszólalásig hasonlító klónt ültet.
 
Az álkirálynő megbontja a Három Ország közti egyezséget, és hadat üzen Gondvánának – ám az Apátlan ennél sokkal brutálisabb és pusztítóbb terveket is sző az emberlények világának teljes szétrombolására.
 
Alex és két társa mellett persze sokan mások is igyekeznek a sátáni figura ellen tenni, egyebek mellett Gondvána királyának kitagadott, félvér (félig tengeri lény) fia, egy pusztai törzs egyetlen megmaradt túlélője, aki egy táltosi képességekkel bíró kislány, maga Ankhisa, és így tovább. (De az egyik legmeglepőbb momentum épp a gonoszokhoz kapcsolódik!)
 
Akár az első rész, a Nimród lánya is rendkívül izgalmas. Avatara ügyesen fonja a történet szálait, és talán elvarratlant sem hagy a végére. Rengeteg minden történik a könyvben, melynek végkifejlete még a Star Wars vagy Gyűrűk Ura rajongók számára is kielégítően monumentális.
 
Utóbbihoz egyébként számos eleme, részlete hasonlítható, de ez amiatt is van, hogy ugyanabból a nagy, közös mítoszkincsből, illetve örökségből merít mindkettő, csak míg Tolkien elsősorban a kelta és germán mitológiákból, Avatara a még régebbi, tehát az eredethez is közelebb álló sumér, babilóni, turáni és hasonló történetekből.
 
Mindazonáltal inkább fantasy, mintsem pusztán mítosz-feldolgozás ez, épp elég saját elem van benne, nem beszélve a mi korunkból érkező szereplőkről.
 
Ami az első résszel bajom volt, az itt is megvan: egy szigorú szerkesztő 50, akár 100 oldalt is kivághatna a könyvből, és sok párbeszédet is alaposan át lehetne szabni.
Nagyon sok a fölös info, a színesítés, az olyan mellékes hasonlat vagy gondolat vagy akármi, ami szinte mit sem tesz hozzá a történethez, de ha úgy nézzük, még így is marad 480 oldal tömény izgalom és fordulat, ami miatt tényleg érdemes elolvasni a regényt.
 
Nem különben a finoman adagolt mondanivaló miatt. A bátorság, hősiesség, barátság és kitartás meg hasonló erények már az első részben is jelen voltak, ám a szeretet és a megbocsátás erejéről ott talán nem olvashattunk.
 
Különösen a Jézushoz igen hasonló Oannész figurája kapcsán kerül mindez előtérbe, és amilyen meglepő egy ilyen epikus fantasy regényben ilyesmit olvasni, annyira sokat is tesz hozzá.
 
Avatara már írja a Nimród, a Nap Párduca című harmadik részt. És ahogy a Nimród lánya végződik, az alapján nem vitás, hogy van még mit elmesélnie.