FőképHarry Harrison 1940-ben képregény-rajzolóként kezdte karrierjét. Ilyetén minőségében a legnevesebb alkotás, amelyben tevékenyen részt vett, a Flash Gordon volt.

Írói hírnevét az 1957-ben útjára induló A Rozsdamentes Acélpatkány sorozat alapozta meg, amely a maga nemében meglehetősen könnyed, szórakoztató olvasmány.
És bár hasonló sikereket tudhat magáénak az 1967-ben napvilágot látott A technicolor időgép is, hiba lenne mindebből kiindulva a szerzőt beskatulyázni és elkönyvelni holmi humoros sci-fi-re specializálódott írónak.

Elég csak példaként tekinteni a 2008-ban magyarul is megjelent Helyet! Helyet! című regényére, amely igenis égető problémákra és egy lehetséges apokaliptikus jövőképre hívja fel a figyelmünket.

Az Édentől nyugatra 1985-ben került kiadásra. Akkoriban szinte egyetlen sci-fi szerző sem foglalkozott olyan mű megalkotásával, amely a dinoszauruszokról szólna.
Pláne nem olyan aspektusban, hogy egy alternatív világban az emberek mellett a dinók nem hallnak ki, hanem továbbfejlődnek és létrejön egy intelligenciával rendelkező fajuk, amely jóval fejlettebb technikai szinten áll, mint az ember.

Mint azt a szerző egy interjúban elmondja, szinte azonnal szöget ütött a fejébe a gondolat, hogy egy ilyen világban játszódó könyvet ír, amikor egy tévéműsorban az intelligens, „emberszabású” hüllőkről hallott.

Harry Harrison alaposságára jellemző, hogy több évet szánt kutatómunkára és sorra vette fel a kapcsolatot a témában jártas szakemberekkel (nyelvész, történész, biológus, antropológus sinológus, fizikus, filozófus), akik segítettek neki eligazodni ebben az ember előtti korban, és kialakítani az alternatív Földet és lakóit.

A történet a jégkorszak kezdetén indul. A jilanék (intelligens hüllők) és a tanakok (emberek) soha nem találkoztak eddig. Az egyre hidegebb és hosszabb telek azonban mindkét fajt arra kényszerítik, hogy melegebb tájakon üssék fel tanyájukat.
Ez elvezet az első találkozáshoz, amelynek katasztrofális következményei lesznek. Sem a jilanék, sem a tanakok nem szívlelik a másikat – már csak kinézetük alapján sem – és ez öldöklő küzdelemhez vezet.

Habár a jilanék fejlett, több ezer éves civilizációval és tudással rendelkező faj, mégsem tudják könnyedén elsöpörni a törzsi szinten álló, vadászattal és gyűjtögetéssel magukat fenntartó tanakokat.

Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy rajzolódnak ki előttünk a két fajra jellemző és egymással szöges ellentétben álló társadalmi, kulturális jellegzetességek.
Az érdekfeszítő történet mellett Harry Harrison művének másik nagy erőssége az aprólékosan kidolgozott jilanék, illetve a törzsközösségi tanakok életének bemutatása.

Tekintettel arra, hogy a könyv végén a szerző számos kérdőjelet hagy, bízom a folytatások (még két kötet) mielőbbi magyar nyelvű megjelenésében.

A kötet itt is megvásárolható

Részlet a regényből

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk: Édentől nyugatra
Helyet! Helyet!
Fagyos Éden

Rozsdamentes Acélpatkány sorozat :
A Rozsdamentes Acélpatkány
A Rozsdamentes Acélpatkány visszavág

Kapcsolódó írás:Interjú Harry Harrisonnal