FőképMi tagadás, alaposan megszenvedtem, mire számomra is elfogadható ajánlót sikerült írnom a Démonvilág sorozat nyolcadik kötetéről.
Pedig az előjelek nagyon biztatóak voltak, hiszen magát a regényt nagyjából két nap alatt kiolvastam, ahogy mondani szokás, faltam a betűket, sajnáltam félbehagyni a történetet.
 
De amikor pár nappal később leültem, hogy na most aztán villámgyorsan papírra, akarom mondani képernyőre vetem a gondolataimat, elakadtam.
Nekifutottam Grubbs felől, aztán Beranabust tettem előre, majd a hangulattal próbálkoztam – ám egyetlen alkalommal sem volt elégedett, illetve sosem jutottam túl három-négy bekezdésen.
 
Számomra is megfoghatatlan, de egyre inkább úgy gondolom, valami nem stimmel ezzel a résszel.
Egyrészt úgy érzem, Shan előző sorozatához hasonlóan, amikor az ifjú vámpírherceg mestere és akkorra már jó barátja, Mr. Crepsley meghalt, nincs helye a feltörekvő ifjúsággal szemben a felnőtteknek.
Ennek okát nem tudom megmondani, de a jelek szerint Shan fogyóeszköznek tartja az idősebbeket (is).
 
Másrészt Grubbs viszonylag lazán átlép egy határvonalat, amit az eddigi hét részben mindenképpen igyekezett elkerülni. Ráfoghatjuk a körülményekre, de számomra úgy tűnik, ezúttal nem gondolkozik el a következményeken.
 
Mindezen fontos fejleményekhez képest nem sokkal haladunk előre a történetben, még mindig nagyon messze vagyunk a főellenségtől (aki már régen nem a Vészherceg, hanem egy sokkal durvább valami), miként a főszereplők (Grubbs, Bec) is a tudástól, ami a csodafegyver használatához szükséges.
 
Félreértés ne essék, Shan nem felejtett el írni, csak ez a farkasemberekkel zsúfolt ámokfutás izgalmas mivolta ellenére sem pótolja azt a valamit, amiért szeretem ezt a sorozatot.
 
Ezek után kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás, illetve borítékolom, a főszereplők közül ki hal meg a következő részben.