Antal József: Justitia

Oldalszám: 432
Ára: 2990 Ft
 



 

Megvallom, eddig egyetlen Antal Józseftől származó sci-fi-t sem olvastam, bár ahogy utánanéztem, nem publikált olyan sokat, így talán bocsánatos a bűnöm. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egyből egy regénnyel indítottam, annak ellenére, hogy nehezen azonosulok egy női főszereplővel.

 

Igen, a regény főszereplője egy hölgy, név szerint An Oven, akit mindenki csak Darázsként ismer. Darázs a Házban szolgál, mint Justitia, aki az igazság szolgája, megítélője és kardja egy személyben.

A Házról elég annyit tudni, hogy az igazság egyetlen letéteményesének és a sok helyen elveszett technika egyedüli jogos birtokosának és őrzőjének hiszik magukat.

 

A Justitiák vak hölgyek mentális képességekkel, melyek segítenek nekik mérlegelni, amikor nyomozóként és bíróként tevékenykednek a nagyvilágban, ahol kardjukkal utat vágnak az igazságnak.

Az említett hölgyek komoly mentális és asztrális képzésen estek át a Házban, de ugye ha vak vezet világtalant, akkor sajnos előfordulnak malőrök. Mondjuk, hogy nem készítenek fel valakit arra, miként védjen ki olyan emberi érzelmeket, mint a ragaszkodás, a testi vágy és a szerelem.

 

Mondjuk kicsit visszásan hangzik, hogy egy vágytól és szerelemtől is vak nő döntsön birodalmak sorsáról, de pontosan ez történik, amikor a dzsungel közepén egy uralkodó családot meggyilkolnak, és Darázst küldik, hogy fogja el a tettest.

 

A világ, amelyben a minden szempontból vak főhősünket elhelyezte az író, egy nagyon is lehetséges jövőt vázol elénk, ahol az emberiség majdnem kiirtotta magát az atomfegyverekkel vívott háborúkban.

Nem csoda hát, ha a fúziós technikát ezek után vallásos gyűlölettel nézték a tudatlan tömegek, majd nem sokkal később a tömegeket jól kiszolgáló vallás is társul ehhez.

 

A női természet és gondolkodásmód lényege mindmáig megfejthetetlen számomra, és már akkor is elégedett vagyok, ha egy-két mozgatórugót meglátok, vagy előre fel tudok készülni az érvekre/érvtelenségre, esetleg hárítani tudok egy besértődést.

Ezért nem is próbálom a női gondolkodásmódot papírra vetni, mert biztosan elnagyolt és tökéletlen valami születne belőle.

Antal József megpróbálta, ami becsülendő, de azt hiszem, csak megerősített a fenti véleményemben, miszerint esélytelenek vagyunk férfi fejjel női gondolkodásmódot visszaadni.

Az is becsülendő, hogy egy vak ember szemszögéből tette mindezt, de a két ismeretlen gondolkodásmód együtt, végképp zavarossá vált.

 

Azt hiszem, a cselekmény rovására túlbonyolította a főhős személyiségét, de maga az alapötlet jó, és vannak élvezhető férfi karakterek a regényben, tehát megérhet egy misét.