Főkép

A jelen válogatást nyitó hét dán novella egy irodalmi pályázat kapcsán született, ahol a fiatal szerzők arra vállalkoztak, hogy novelláikban bemutatják, mit is jelentenek napjainkban a mózesi törvények. Ezekhez az írásokhoz válogattak a szerkesztők további tizennégy, hasonló tematikájú svéd és norvég novellát.

A fordítások az ELTE skandinavisztika szakos hallgatóinak munkái, a szerkesztők pedig ugyanezen szak tanárai – svéd, norvég és dán fordítói szemináriumok, valamint rengeteg túl- és tanóra gyümölcsét tarthatjuk most a kezünkben.

A kötet parancsolatok szerint rendezi a novellákat, külön-külön tárgyalja, hogy viszonyul a mai ember a valláshoz, a szülőkhöz, embertársaihoz, a tulajdonhoz, az élethez.

Az írásokat sokszor áthatja napjaink pesszimizmusa, a magány és az elidegenedés érzése, a valóság riasztó tálalása. A novellák szereplői, bár látszólag egymáshoz közelálló (de legalábbis közel élő) emberek, mégis idegenek egymás számára, nem egy nyelvet beszélnek, a kommunikáció és a mélyebb kapcsolatok hiánya megbénítja őket.

Problémáikat a szőnyeg alá söprik, látszólag évekig megfeledkeznek róla, aztán a gennyes sebeik felszakadnak, és akkor egymásnak esnek. De ez talán a jobbik eset: másoknak sikerül elfojtani a gondokat, és egész életükben hatalmas terheket cipelnek magukkal.

A novellákban helyenként megjelennek a Skandináviában igen jellegzetes kultúraközi különbségek és nézeteltérések is – melyeknek a hatalmas bevándorlási ráta ad táptalajt –, de úgy gondolom, ez is valamiképp a kommunikáció-hiány folyománya.

Több novella is a halál gondolatával foglalkozik, néhol a haldokló, néhol a gyászolók, néhol pedig a gyilkos szemszögéből nézve – ez a téma elkerülhetetlen egy skandináv összeállításban.

Két novella erejéig pedig a skandináv krimi világába is betekinthetünk; Varg Veum magándetektív két esetét találjuk a kötetben.

Utolsó témaként megemlíteném a szeretet kérdését is – szülők, gyermekek, testvérek, rokonok, barátok, szeretők és házasok közt, mindenhol jelen van, vagyis lennie kéne, bár sokszor hiányzik, és irigység, harag, félelem veszi át a helyét.

Az antológiát olvasva sokszor úgy tűnhet, a régi értékek teljesen átformálódtak, talán köddé váltak napjainkban. Én mindenesetre nem látom olyan sötéten a jelent: bár a világ folyton változik, nem osztom a nézetet, hogy a távoli, dicső aranykorhoz képest minden egyre romlik.

A parancsolatokat régen se tartották be jobban az emberek, mint ma; meg se születtek volna, ha mindenki magától értetődőnek tartja őket. Inkább csak a róluk alkotott (köz)vélemény, a nyílt attitűd változott, ám az eszmék és a valóság közötti szakadék nem sokat. Ez az összeállítás pedig egy remek tükör, amiben nem csak a skandináv világot, hanem a saját környezetünket is megismerhetjük, átértékelhetjük.
 
A kötetben szereplő írások:
Line Baugsto: Friss hó
Mats Kolmisoppi: Vírus
Anna-Karin Palm: Impregnatio
Trine Andersen: Erdei séta
Ake Edwardson: Igazából még soha
Bjarte Breiteig: Jorgen
Jostein Gaarder: Az ember, aki nem akart meghalni
Christina Hesselholdt: Nincs béke a koponyában
Kim Fupz Aakeson: Ezüstlakodalom
Sara Johnsen: Pókerarc
Ernst Brunner: A müezzin
Pia Juul: A lépcsőház
Espen Haavardsholm: Arcpír
Gunnar Staalesen: Elvarratlan szálak
Ninni Holmqvist: Öltöny
Naja Marie Aidt: Testvéred
Niklas Radström: Egy szegény bolond
Marie Hermanson: Mézeshold
Benn Q. Holm: A család árnyékában
Gunnar Staalesen: A bomba
Susanne Staun: Respektus