Főkép Többen papírra vetettek már többféle filozófiatörténetet, és a maga nemében mindegyik értékes, amelyiket újra és újra kiadják.
Mindezek a könyvek különböző szempontok szerint tárgyalják a tudományos gondolkodás történetét: hol vallásos felhanggal, hol tanító jelleggel, hol pedig újító szándékkal.
 
A kiadó szerint Arno Anzenbacher könyve sokkal inkább problématörténet, mintsem tudománytörténet, ami rámutat a filozófiai gondolkodás gyökereinek hétköznapiságára, ily módon azok számára is értékes lehet, akik még sohasem foglalkoztak ezzel a témakörrel.
 
És valóban: az úgymond kezdő számára legfeljebb a fogalmak kezdeti magyarázatának hiánya lehet zavaró, de idővel mindenre fény derül, ezért egy kis kitartással és elszántsággal, némi megértési szándékkal felvértezve könnyen túllendülhet ezen.
 
Azzal pedig maga a szerző is tisztában van, hogy a gondolkodástudomány sohasem objektív, maga a filozófia csak és kizárólag személyes szűrőkön keresztül adható át. Éppen ezért ki is emeli bevezetőjében, hogy a kötetet „óhatatlanul jellemzi... bizonyos hangsúlyok tudatos kitétele”.
 
Azonban összehasonlítva a könyvet a hasonló írásokkal (Jaspers, Warburton stb.), leginkább mégis az szembetűnő, hogy milyen szépen rendszerezett, számos idézettel és magyarázattal teletűzdelt, objektív hangulatú szöveget kapunk.
Persze a mű nem mentes a saját gondolatoktól sem, nem is lehet, de ezek a gondolatok egyáltalán nem tolakodóak vagy erőltetettek.
 
Kapcsolódó írások:Peter J. King: Száz nagy filozófus
Blaise Pascal: Gondolatok
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere