E napon született >> Albrecht Dürer festő és grafikus (1471) >> Alexander Pope költő (1688) >> Henri Rousseau festő (1844) >> Robert Montgomery filmszínész (1904) >> Fats Waller jazz-zongorista (1904) >> Raymond Burr filmszínész (1917) >> Réber László grafikus (1920) >> Fehér Klára író, újságíró (1922) >> Tyll Attila színész (1923) >> Karátson Gábor író, műfordító (1935) >> Pécsi Ildikó színésznő (1940) >> Csörsz István író (1942) >> Vincent Crane (Atomic Rooster) zenész (1943) >> John Dalton (The Kinks) zenész (1943) >> Hilton Valentine (The Animals) zenész (1943) >> Bill Champlin (Chicago) zenész (1947) >> Dolly (Hungária, Dolly Roll) énekesnő (1948) >> Stan Lynch (Tom Petty & the Heartbreakers) zenész (1955) >> John Galvin (Molly Hatchet) zenész (1955)
E napon halt meg >> Tommaso Campanella filozófus és író
(1639) >> Pieter Corneliszoon Hooft író
(1647) >> Thomas Warton költő, kritikus
(1790) >> Franz von Suppé zeneszerző
(1895) >> Klaus Mann író
(1949) >> John Gielgud színész
(2000) >> Barbara Cartland írónő
(2000)
Egyéb esemény >> Leoncavallo: Bajazzók című operájának ősbemutatója.
(1892) >> L'art pour l'art társulat első fellépése
(1986)
Azok kedvéért, akiket elrabolt a gonosz Zokkok ura, vagy egy T-rex gyomrában töltötték az elmúlt pár évet, felvázolnám kikről is szól ez a mókás képregény: Kázmér egy 6 éves kisfiú, akit az átlagosnál élénkebb fantáziával áldott meg Bill Watterson, az alkotó, Huba pedig egy játéktigris, Kázmérka legjobb barátja, aki igenis élőnek tűnik a kisfiú szemében
A recept innentől egészen egyszerűnek tűnik: adott a két főhős, és többnyire velük szemben a szülők, az iskola, a bébicsősz, Rozi, az osztálytárs kislány.
Hova is lehetne a legkönnyebben bújni a nevelés és olykor-olykor a felelősség, illetve a baj elől, ha nem a képzelet izgalmasabbnál izgalmasabb világába?
Persze ez inkább olaj a tűzre, mint megoldás a problémákra, de ezekből alaphelyzetekből fakad Watteson zseniális humora, ami annyira jól jellemzi a Kázmér és Huba képsorokat. És ez az a titkos összetevő vagy fűszer, amely egyedivé és különlegessé teszi a képregények sorában.
A humoron túl a gyerek száján keresztül több bölcsességet és problémát is felvet az író-rajzoló, bár azt azért biztosan nem akarná, hogy túl komolyan vegyük.
Mégis elülteti a fülünkben a bogarat, hogy hogyan gondolkodjunk például a környezetszennyezésről, vagy az emberek agynélküli fogyasztóvá válásáról. Ez egy gyermek szájából, tisztábbnak és őszintébbnek hangzik, még ha csak képregény-figura is az a gyerek. Bill Watterson mesterien ábrázolja a gyermeki jellem tipikus vonásait, viselt dolgait olyannyira, hogy mindannyiunkat emlékeztethet Kázmér valakire, ha másra nem, hát magunkra.
A cím akár lehetne az előző kötet címe is, vagy épp fordítva: a Marslakók és más furcsaságok lehetne ennek a kötetnek is a frontoldalán, különösebben nem meghatározó, nem épülnek erre, mint téma szerinti gerincre a gyűjtemény képsorai. Ettől marad olyan könnyű szerkezetű, élvezhető és szórakoztató a történet.
Sajnos még mindig nincs havonta megjelenő, önálló Kázmér és Huba magazin, csak más képregények oldalain osztozik, illetve napilapok végén olvashatunk hosszabb-rövidebb képsorokat. Ezt némiképp azért pótolják a gyűjtemények, mint ez a mostani kötet is, amely már az ötödik a sorban.
Most (is) beérjük egy darabig ezzel a gyűjteménnyel, aztán ki tudja, hátha egyszer lesz saját havi magazinja. Addig is a zöld dobozból mojolhatunk magunknak naponta egy-egy képsort.
Kapcsolódó videónkon beszélgetés látható hat részben a sorozat fordítójával, Nikowitz Nórával: