Főkép A kötet keletkezésével kapcsolatban csak annyit: Szegedi Katalin (Magyarország talán egyik legnépszerűbb gyermekkönyv-illusztrátora) nagyon szeretett volna egy olyan könyvet csinálni, amiben mindenféle „etno-királylányok” vannak, Boldizsár Ildikó (a realista mesék boszorkányos írója) pedig azonnal társul szegődött a vállalkozáshoz.
 
Kettejük összehangolt munkájának gyümölcse az a gyönyörűséges könyv, amit 2009. június 4-én az Ünnepi Könyvhéten vehettek kezükbe először az olvasók.
 
Végre egy könyv, ami egészen különleges módon hívja fel a figyelmet a legalapvetőbb női értékekre.
Teszi mindezt varázslatos képekkel és varázsige-szerű szövegekkel. És éppen ettől lesz az egész olyan különleges, hogy szabadulni sem tudunk tőle – persze nem is akarunk, hiszen jó nekünk ott, abban a kellemes és biztonságos világban, ahová Kata és Ildikó repít bennünket.
 
Ahol emlékeztetnek bennünket arra a tudásra, amit az évek folyamán szépen lassan elfelejtettünk, ezért lelki energiacelláink fokozatosan lemerültek.
Ha nem figyelünk oda, hogy ezeket időben feltöltsük, nem leszünk képesek a világot és önmagunkat úgy szemlélni, hogy visszatalálhassunk a boldog és értékes élethez vezető útra.
 
Minden további elmélkedés előtt lássuk, milyen útravalóval engedik útjára a születő kislányokat a különböző vidékekről érkező égi királylányok.
 
Aurita a csillagok gyermeke. A tőle kapott útravaló: Légy szép!
Armelle a madarak gyermeke. A tőle kapott útravaló: Légy tiszta szívű!
Pallida egy fából született. A tőle kapott útravaló: Légy egészséges!
Berigola a hegyek lánya. A tőle kapott útravaló: Légy állhatatos!
Wamweru a szavannák gyermeke. A tőle kapott útravaló: Légy jó!
Sitta a szél szülötte. A tőle kapott útravaló: Légy vidám!
Noatah a hó gyermeke. A tőle kapott útravaló: Légy türelmes!
Netta az esőből született. A tőle kapott útravaló: Légy igazmondó!
Tringatrilla egy nádszálból született. A tőle kapott útravaló: Légy kecses!
 
Kislányként lehet, hogy ezek a kincsek mit sem érnek, hiszen egyikük sem kézzel fogható, ám azok az értékek, amiket hordoznak, kihatnak egész életünkre. Sőt, a környezetünkben élő emberek életére is.
 
Éppen ezért az édesanyák felelőssége, hogy lányaikat irányba állítsák, és elindítsák azon a bizonyos boldog és értékes élethez vezető úton, amiről nagyon könnyű letérni, de nem reménytelen visszatalálni oda.
 
Hiszen szerencsére vannak még olyan emberek, akik szívükben őrzik a születésükkor kapott kincseket, és kötelességüknek érzik, hogy ezeket másokkal is megosszák. Hálás vagyok nekik ezért.
 
Utoljára talán Marie-Claude Monchaux legkisebbeknek írt felvilágosító könyve, A sehány éves kislány volt ilyen bensőséges hangvételű, bár az ugyebár témájánál és tartalmánál fogva egészen más, ezért egészen más célt is szolgál.
Ennek ellenére úgy érzem, a Királylány születikkel együtt olyan komoly értéket képviselnek, amilyen ritkaság számba megy – különösen manapság.
 
Arról nem is beszélve, micsoda segítséget jelenthetnek az ilyen könyvek a kis királylányok anyukáinak, akik szeretnék, ha lányaik megfelelő útravalóval indulnának neki a világnak.
 
Biztosan lesznek olyanok (hiszen mindig vannak), akik giccsesnek tartják majd a szöveget, és megjegyzéseket tesznek a képekre. Lelkük rajta. Lehet, hogy ők már elveszítették azt, amire Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin könyve fel kívánja hívni a figyelmet.
 
Nekem viszont úgy tetszik ez a könyv, ahogy van. És úgy érzem, mindenkinek el kéne olvasnia sokszor, és lapozgatnia még többször. Hiszen minden egyes alkalommal újabbnál újabb csodákat fedezhetünk fel benne, legyenek azok a szövegben vagy éppenséggel a képeken elrejtve.
Amikről most először képtelen vagyok beszélni. Mert ezeket látni, érezni kell.