Knud Romer: Aki pislog, fél a haláltól

Eredeti cím: Den som blinker er bange for doden

Oldalszám: 172

Ára: 2400 Ft

Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu

 

Első pislantásra semmi különleges nincs a dán/német Knud Romer könyvében, ami saját gyerekkoráról szól.

Ám olvasás közben rájöttem, a különféle családi események túlnőnek önmagukon, és bekövetkezik a szépirodalmi művektől alaphangon elvárt (bár csak ritkán megtapasztalható) fejlemény, amikor az egyéni tapasztalás átlényegül, és egyetemes mondanivalót közvetít.

 

Elsőre talán furán hangzik, de ez a könyv minden további nélkül íródhatott volna magyar nyelven is, elvégre az utóbbi nyolcvan-kilencven évben több alkalommal költözési hullám söpört végig a Kárpát-medencén, hol felülről kikényszerítve, hol egyéni kezdeményezésre.
 

Ez a modern népvándorlás még akkor is problémákkal járt, ha felmenőink csak az ország egyik végéből a másikba települtek át, ugyanazt a nyelvet beszélő magyarok közé. Lakóhely és munkakeresés, eltérő szokások és elnevezések – hogy csak párat említsek a leküzdendő nehézségek közül.

Úgy vélem minden családnak megvan a maga kalandos története, háborúval, ellenzékiséggel, álmokkal és keservekkel – csak éppen kevesen ragadtak tollat ennek megörökítésére, illetve ami mégis papírra került, az nem keltett vagy okozott akkora hullámokat, hogy a társadalmat szembesítse önmagával

 

Ezért aztán nincs más hátra, be kell érnünk a dán/német származású szerző regényével, akinek úgy tűnik sikerült emlékeztetnie a dánokat arra, mit is műveltek a hozzájuk menekült németekkel.

 

A lapokon sorjázó történetek hol humorosak, hol szomorúak (sajnálatos módon ez utóbbiak vannak többségben) - Romer emlékei összemosódnak szülei, nagyszülei és dédszülei meséivel.
Sőt, mi több, nála teljesen természetes, hogy nem csupán saját, hanem szülei gyerekkorát is felidézi – az ennél idősebb családtagok csak felnőttként szerepelnek ebben a kaotikusan csapongó múltidézésben.