Főkép Ki a farkas, ki a bárány?
Szenvedély­betegségek, avagy létezik játék határok nélkül?
Mi a nagyobb lutri – vakon tippelni vagy másokra bízni az életünket?
Mire képes egy vérbeli rajongó?
És a megcsalt férj?
Hová tart a művészet napjainkban, milyen is valójában a tömegkultúra?
Létezik-e élet a halál után, és mire vagyunk hajlandóak a halhatatlanságért?
Hova vezet a hazudozás és ügyeskedés?
Mi az elvakult hit ára?
 
Ha választ akarunk kapni a fenti kérdésekre, bízzuk magunkat Roald Dahl útmutatására.
 
Dahllal először gimnazistaként találkoztam – egy műfordító pályázat keretében kellett magyarra átültetnünk „A házinéni” (The Landlady) című írását. A mese különös hangulata egészen magával ragadott, nagyon megszerettem Roald Dahl novelláit.

Dahl ügyesen lavírozik a valóság és a képzelet határán, legmeghökkentőbb történetei is mindennapi helyzetekből alakulnak ki, a szereplők pedig a tőlük telhető legtermészetesebben viselkednek a szerző groteszk világában.
Persze mindenkinek hiányzik egy (vagy némelyeknek több) kereke, de ezzel együtt is egész hétköznapiak. Csak valahogy a világ torz körülöttük.
 
Ez igazából nem is olyan meglepő, ha kicsit belepillantunk Dahl életébe: norvég szülők gyermekeként Walesben született, iskoláit Angliában végezte, a háború Afrikában érte, majd amerikai felesége oldalán öregedett meg.
 
Életét sok tragédia árnyékolta be: nővére és édesapja még gyermekkorában meghaltak, a háborúban ideiglenesen megvakult, később pedig saját lányának elvesztésével kellett megbirkóznia.
 
Sokáig élt, sok borzalmas dolgot látott és tapasztalt a világban, mégis – vagy talán épp ezért – sosem veszítette el jó kedélyét, és rengeteg csodálatos könyvet írt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. (Bizonyára sokan emlékeznek a nemrég megfilmesített Karcsi és a csokoládégyárra vagy annak folytatására, a Karcsi és a Nagy Üvegliftre.)
 
Apropó megfilmesítés: ha valaki netán már századszorra is kiolvasta volna a könyvet, és kicsit intenzívebb vizuális élményekre áhítozik, annak a Meghökkentő mesék című sorozatot ajánlanám (DVD-n is kapható), amit a nagysikerű Dahl-novellákból forgattak a hetvenes évek végén.
 
Nagyon szórakoztató Dahl humora; kicsit angol, kicsit mindenféle. Mivel a mesék egyszerre hátborzongatóak és mulatságosak, az ember sose tudja, sírjon-e vagy nevessen.

Műveiben Dahl egy olyan tényre világít rá, amit jobb, ha észben tartunk: az emberi butaság határtalan. Persze vannak véletlenek, létezik gonoszság és önzés is, de a történetekben a legtöbb gondot mégiscsak a butaság okozza.
 
A könyv az élet több területét is górcső alá veszi – ahogy a bevezető kérdésekben is olvashatták –, csak épp valaki görbe lencsét (vagy inkább tükröt) csempészett a szerkezetbe. Hiszen valahol tükör is e könyv – mi talán nem vagyunk ilyen furcsák?
 
A kötetben szereplő írások:
Áldozati báránycomb (Lamb to the Slaughter)
Egy ember Délről (Man from the South)
Lutri (Dip in the Pool)
Bőr (Skin)
Méreg (Poison)
Nyak (Neck)
A szépírógép (The Great Automatic Grammatizator)
A házinéni (The Landlady)
William és Mary (William and Mary)
A mennyország útja (The Way Up to Heaven)
Jámbor örömök (Parsons’s Pleasure)
Mrs. Bixby bundája (Mrs. Bixby and the Colonel’s Coat)
Hódító Edward (Edward the Conqueror)
Szuperpempő (Royal Jelly)