Főkép

Sophie Kinsella írói pályáját pénzügyi újságíróként kezdte. A pénzzel igen óvatosan bánik, és csak hébe-hóba áll sorba szezonvégi kiárusításon. Kapcsolata bankfiókjának igazgatójával harmonikusnak mondható. Bezzeg regényének főszereplőjével egészen más a helyzet. Pedig Rebecca Bloomwood is pénzügyi újságíró. Na, és nagyjából ennyi az, amiben ő, és Sophie Kinsella hasonlítanak egymásra. Leszámítva persze azt az el nem hanyagolható, ám teljesen természetes hasonlóságot, mely szerint mindketten a női nem képviselői.

Csakhogy Rebecca azok közé tartozik (és sajnos egyre többen vannak ilyenek), akiknek szinte minden bajára gyógyírt jelenthet egy új valami megvásárlása. Jobb esetben ez a valami csupán egy apróság, ami minimális mértékben apasztja egyébként is mínuszban lévő bankszámláját, rosszabb esetben azonban valami komolyabb, drágább dolog, ami nagyjából a füle búbjáig süllyeszti az adósságba. Hiszen hogyan lehetne ellenállni egy-egy márkás cuccnak, amikor az üzletben éppen leárazás van, így az eredeti ár töredékéért hozzá lehet jutni a hőn áhított csecsebecséhez. Igaz, hogy most éppen nincs rá szükség, de sebaj.

 

És hogyan lehetne ellenállni egy olyan ajánlatnak, hogy ha ezt meg ezt meg ezt megveszed, ezt meg ezt kapsz hozzá ajándékba. Igaz, hogy a cuccok felére nincs szükséged, vagy ráérnél később megvenni, hiszen még otthon is van egy bontatlan dobozzal, de hát ajándékba adják.

Sokan mosolyognak azon, miért kell ezt annyira komolyan venni. Miért kell aggódó szemekkel figyelni barátainkat vagy ismerőseinket, és ha ilyesmit tapasztalunk, összeszedni a bátorságunkat, és szólni. Azért, mert ez is egy szenvedélybetegség, amit szakértő segítséggel orvosolni lehet – optimális esetben még a súlyosabb következmények kialakulása előtt, rosszabb esetben viszont már csak akkor, amikor bekövetkezett a baj… ami korunk fogyasztói társadalmának terméke. És amit saját érdekünkben nem kéne figyelmen kívül hagyni. Még akkor sem, ha erre egy kellemesen könnyed humorral megírt, szórakoztató könyv irányítja rá a figyelmünket. Hiszen attól, hogy valamin tudunk mosolyogni, csak könnyebb lesz elfogadni. És ha már elfogadtuk, orvosolni is lehet.