Főkép Megjelent hát a Watchmen képregény III. kötete (épp a filmverzió mozikba kerülése előtt), immáron a teljes történet olvasható.
Kiderül végre, ki is áll a világ sorsát befolyásoló, sőt, létét veszélyeztető események mögött, és képesek-e az Őrzők bármit is tenni, hogy megelőzzék a véget, vagy hogy legalább kevesebb áldozattal járjon...
 
Itt sem bocsátkoznék alaposabb leírásba, mivel az I. részről szóló cikkemben már felvázoltam a Watchmen hátterét.

A sztoriról sem tartanám fairnek túl sokat elárulni, legyen elég annyi, hogy megtudhatjuk, sikerül-e Laurie Juspeczyknek, azaz Selyem Kísértet II-nek visszacsalogatnia a Földre a Marsról a valódi szupererőkkel bíró, kék színben játszó Dr. Manhattan-t, nem mellesleg arra is fény derül, hogy ki volt Laurie apja.

Éjjeli bagoly és Rorschach nyomozása is eredményre vezet, végül tényleg megtalálják azt, aki megölte a Komédiást, illetve aki az atomháború legszélére sodorta a Földet.

Mai szemmel amúgy maga a sztori nem is annyira meglepő, a Watchmen eredeti megjelenése óta hozzászokhattunk a csavaros történetekhez.

Viszont még a legvégére is tartogat épp elég meglepetést, na meg üzenetet és mélységet Alan Moore, nem beszélve a fejezetek címeibe foglalt idézetekről, amik önmagukban is nagyon sokat tesznek a jelentéstartalomhoz.
Van itt Jung, Biblia és Bob Dylan is, ami megintcsak jelzi, hogy Moore milyen szédületesen sok mindenből merített ehhez a kivételes képregényhez.
 
Azt gondolom, a Watchmennek jócskán van üzenete a mi valós jelenünk szempontjából is.
Ezekben a világgazdasági válsággal terhelt, ki tudja, miféle még rosszabb felé sodró időkben nagy szükségünk volna igazi hősökre, ez világos, de aki elolvassa a képregényt, alighanem inkább azon filózik majd el, vajon egy ilyen brutál helyzetből vajon csak valami hasonlóan drasztikus megoldással lehet-e kimászni, vagy létezik ennél jobb módja a problémák megoldásának...