Főkép Lassan, és nagyon megfontoltan ugyan, de közeledünk a teljes Wodehouse életmű magyarítása felé. Ennek jeleként egy újabb, magyarul korábban még kiadatlan remek jelent meg év elején, feledtetve a téli zimankót és a gazdasági válságot.
 
Mert ki foglalkozik az ablakok alatt repkedő mínuszokkal vagy a súlytalan politikusok ráncos homlokával, amikor helyette Jeeves és Bertie kalandját olvashatja? Na ugye. Lehet, hogy ez nem öntudatos állampolgári magatartás, ellenben sokkal élvezetesebb időtöltés.
 
Merthogy helyzet van.
 
De mielőtt ebbe belemennék, ideje Wodehouse családjobbító elveiről szólni pár szót. Wooster kománk ugyanis hihetetlenül agyafúrt módon védekezik a nem kívánt házasságokkal szemben.

Ez értelemszerűen nem nőellenességét bizonyítja, de még csak nem is családellenességét, pusztán arról van szó, hogy korát messze megelőzve ifjú zsenink nem a válásokban látja az ember ép elméjének megmentési lehetőségét (ami óhatatlanul bekövetkezik az együttélésre képtelen pároknál), hanem a megfontolt választásban.
 
Ezért módszere nem a kései válásról szól, hanem a korai NEM-ről. Elvégre sokkal egyszerűbb pár hetes ismeretség után nemet mondani egy eljegyzésre (aminek szinte semmiféle lelki és anyagi vonzata nincs), mintsem kétségekkel telve pap elé járulni.
 
Meggyőződésem szerint az első igazi leányzó felbukkanásakor ő is boldogan besorol majd a házasemberek végtelen sorába, hogy hozzá hasonló, jóindulatú, ámde kissé lökött utódaival népesítse be kedvenc klubjait.
 
De amíg álmai asszonya megérkezik, óhatatlanul – és számomra érthetetlenül – számos hölgyemény kinézi magának, s annak rendje és módja szerint házasságot tervez vele.
S miként az közismert, Wooster szemtől-szembe senkinek sem mond nemet, de közben mindent megtesz, hogy a leendő ara magától visszalépjen.
 
Ez történik ezúttal is, csak ha lehet, minden eddiginél koncentráltabb formában. Ami persze újfent szórakoztató helyzeteket eredményez.
A történetről ezúttal nem árulok el semmit, legfeljebb azt az apróságot, mely szerint a címben szereplő hajómágnás több ízben felbukkan és az angol vidék üde levegőjét szippantja magába, de ez sem neki, sem Woosternek nem okoz gyönyörűséget.
 
Ellenben a kuncogás, kacagás garantált – miként azt megszokhattuk Wodehouse könyveiben.
 
A szerző életrajza