Sorozat:
Dampyr - A sötétség gyermekeKiadó:
Fumax KiadóKiadás éve:
2008Fordító(k):
Benes AttilaIllusztrátor:
Nicola GenzianellaKategória:
képregény / manga
Eredeti cím: Dalle tenebre
Oldalszám: 96
Kedvenc képregénysorozatom főhősének, Harlan Drakának ezúttal sem ősvámpírokkal (akarom mondani a Sötétség uraival) kell megküzdenie, hanem a felsőoktatás halálos rejtelmein kell átverekednie magát.
Természetesen nem arról van szó, hogy elsőéves diákként valamely ősi intézmény nappali tagozatán látjuk viszont, ahol a féléves vizsgaidőszakok teszik próbára képességeit, hanem egy valószínűsíthető sorozatgyilkos nyomában járja az ősi német egyetemeket.
Keménykötésű magánzóként látjuk tehát viszont, aki sajnálatos módon továbbra sem érdemli ki a legjobb misztikus detektív címet, mivel Poirot zsenije és Miss Marple emberismeretének hiányában legjobb esetben is közepes teljesítményt nyújt.
Már az is csoda, ha mindezen hiányosságok ellenére megoldja az ügyet.
A másik – számomra sokkal szimpatikusabb – feladatkörében már sokkal jobb eredményeket ér el: hivatásos vámpírvadászként az átlagnál sokkal jobban boldogul a természetfeletti lényekkel szemben.
Mauro Boselli író ezúttal némi Cthulhu hangulatot csempészett a sorozatba, ami alatt nem arra gondolok, hogy a végén mindenki megháborodik a látottaktól, hanem ősi varázskönyvek, más síkok lényei és a kettőt összekötő sötét rítusok borzolják Draka és az olvasó idegeit.
A képi világ ennek megfelelő, rengeteg rajz dúskál a sötét tónusokban, a kellően drámai pillanatokig az ellen csak utalásszerűen jelenik meg, fokozva a titokzatosságot és a borzongást.
Az új rajzoló (Nicola Genzianella) munkája szépen illeszkedik a sorozat előző köteteihez.
A feszültséget szokás szerint humor oldja, egyszerűen muszáj mosolyogni Draka professzor (mint vendégtanár a messzi Amerikából) kurzusán, hiszen amit a vámpírlegendák címen elmesél hallgatóinak, azok nem kutatási eredmények, hanem személyes tapasztalatai.
Egyik-másik beszólása szintén nagyon betalál, főként amikor a kilétét firtató kérdésekre riposztozik. No és persze akad olyan diáklány is, aki szerfölött csábos pillantásokkal méregeti a messziről jött idegent.
Mindent figyelembe véve a sorozat hatodik része kellemes olvasmány, egyszerre izgalmas és humoros, s közben kellően baljós hangulatot is áraszt. Csak így tovább.
Galgóczi Tamás