Főkép

Elöljáróban annyit, hogy bár a könyv valamikor 2008 végén jelent meg, bemutatójára 2009. január 23-án került sor a Budapesti Történeti Múzeum Gótikus termében. A rendkívül jó hangulatú rendezvényen Lator László költő, Pálosfalvi Tamás történész és E. Kovács Péter szerző, a Római Magyar Akadémia igazgatója osztották meg a jelenlévőkkel gondolataikat a könyvről, melyből Egri Márta színművész olvasott fel részleteket.

 

Amikből mindenki számára kiderülhetett, hogy bár a szerző hosszas és nehéz kutatómunkát követő, szakmailag megalapozott, komoly tudást oszt meg olvasóival, könnyed, olykor ironikus kiszólásokat vagy megjegyzéseket sem nélkülöző stílusából egyértelműen látszik, hogy nem veszi véresen komolyan a dolgokat. Vagyis nem száraz tényhalmazt, hanem mindenki, még a történelem iránt nagyjából közömbös olvasó számára is olvasmányos ismeretanyagot kínál.

 

Például arról, hogy mivel Magyarország Európa közepének szélén feküdt, ami minden szempontból határterületnek számított, el kellett szenvednie ennek minden előnyét és hátrányát. Vagyis amikor hazánk történetét tanulmányozzuk, soha, semmilyen körülmények között nem szabad figyelmen kívül hagyni sajátos földrajzi helyzetünket.

 

Ráadásul nem elég, hogy Magyarországon az írásbeliségnek nem volt igazán fontos szerepe, de néhány ritka kivételtől eltekintve szinte a teljes iratanyag el is pusztult. Így meg elég nehéz – bár nem lehetetlen – korrekt anyagot begyűjteni bármiről is. Legfeljebb kicsit szélesebbet kell meríteni, mint ahogy E. Kovács Péter is tette, vagyis könyvében nem csak Hunyadi Mátyással foglalkozik, hanem a kép árnyalása céljából számos példát vesz át Luxemburgi Zsigmond, I. Albert, V. László, I. és II. Ulászló, valamint II. Lajos korából is.

 

És akkor még nem is beszéltünk arról a nehézségről, amivel az a történész találja szemben magát, aki egy adott kornak nem csupán a makro-, hanem a mikrovilágára is kíváncsi. Hiszen ennek megismerése utólag szinte lehetetlen. Főleg, ha időben ilyen messzi korra vagyunk kíváncsiak.

 

Mert bár könnyebben tudunk objektívek maradni, mindent a saját, XXI. századi nézőpontunkról szemlélünk. Még a Mátyás király uralkodása alatti 660%-os állami adóemelést is. De vajon mit szóltak ehhez azok, akiknek mindezt ki kellett fizetnie?

 

Mivel az ember, különösen a történész alaptermészetéhez hozzátartozik a kíváncsiság, ütközzön bármilyen nehézségekbe is, mindent elkövet azért, hogy kérdéseire válaszokat kapjon. Emellett pedig ki ne szeretne a múlt és jelen közötti összekötő kapocs lenni?

 

Márpedig az, aki annyi tudást halmozott fel a Mátyás korabeli Magyarországról, az akkori születésről, halálról, tanulásról, művelődésről, ünnepekről, hétköznapokról, étkezésekről, szórakozásokról, lakberendezésről, magánbűnökről, közerkölcsről, az ellenség általi fenyegetettségről és az orvoslásról, mint E. Kovács Péter, az megérdemli ezt a címet.

 

Hosszasan sorolhatnám, miért jó a könyv a Hétköznapi élet Mátyás király korában, de nem teszem. Mégpedig azért nem, mert aki csak egyszer is belelapoz, nem fogja tudni letenni, mert magával ragadja az újabb és újabb apróságok kimeríthetetlennek tűnő tárháza.