Esterházy Péter: A szív segédigéi

Kiadó: Magvető Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008
Kategória: szépirodalom
Oldalszám: 72
Ára: 2290 Ft




Bevezetés a szépirodalomba

Miféle meghatározhatatlan műfajú írás az, amelynek számozatlan lapjain - kettő kivételével - gyászkeretbe foglalt, a lábnál kommentárokkal kiegészített, nem is mindenhol összefüggő szövegrészletek kapnak helyet? Miféle perverz írói szándék rakhatott össze ekképp saját és kölcsönvett szövegeket?

Amikor 1985-ben először megjelent A szív segédigéi, még sokkal inkább érdekelt a szöveg szövegiessége, az egyenesen az arcunkba tolt intertextualitás, a teremtett, tehát mesterkélt szószövet, mint a trükkökkel - most már láthatóan nem is oly jól - leplezett mondanivaló: a halál kimondhatatlansága.

Hiszen a halál, jellegénél fogva, maga a nemlét. A puszta tagadás. Annak tagadása, ami volt, létezett, de immár egész egyszerűen csak megfoghatatlan, felfoghatatlan hiány.
Hiányérzet - a saját létünknek egy eleddig integráns részét képező másik lét hiányának érzete. Ami százszorosan fáj, ha ez az élet, mely megszűnt, eltűnt, nincs már, önnön létünk eredeztetőjéé: az édesanyánké.

Mert erről szól A szív segédigéi. Az édesanya elvesztéséről, amit Esterházy a haldoklás, a temetés és az előtoluló emlékek által mutat be kifinomult művészi távolságtartással. És a distancia: a groteszkség, a naturalizmus, a kölcsönvételek nélkül manapság nem lenne, nem lehetne hiteles a mélyen átélt fájdalom kifejezése.

A szív segédigéit olvasva rájöhetünk, mitől is szép a szépirodalom. És rá kell jönnünk arra is, hogy a szóterek szépsége valamiképp hasonlatos a halálhoz: szavakba nem önthető minőség, ami az egymásból kibomló és harmonizáló részletek alkotta egész alaptulajdonsága, ám inkább körülhatárolt, de be nem töltött (akár transzcendentálisnak is mondható) érzet, mintsem pozitív jelenlét.

Galamb Zoltán