Főkép- Jó napot!
- Jó napot!
- Kérek egy hírlapot!
- Hírlapot?
- Hírlapot.
- Elfogyott.
- Elfogyott? Jó napot.
- Jó napot.

Valahogy így hangzik a jól ismert párbeszéd. Na de milyen hírlapot? Magyarország sajtóélete a tizennyolcadik század végétől kezdve egyre csak élénkül, s ennek jelentős részét a hírlapok teszik ki; az emberi tájékozódás és ismeretszerzés egyik legfontosabb eszköze a televízió és az internet térhódításáig.

Buzinkay könyvéből a magyar hírlaptörténet egészen apró részleteit is megismerhetjük - a negyvennyolcas forradalom sajtójától kezdve, a kiegyezésen és a századelőn át egészen a világháború végéig.

De nem csupán a különféle magyar hírlapok tételes felsorolásáról van szó; hiszen a sajtó egyfajta tükör, amely a világra reflektál, ahogy a könyv maga is: általa bepillantást nyerhetünk a vizsgált időszak politikai és kulturális életébe is.

Ám azt se higgyük, hogy teljes képet kapunk a sajtó egészéről: amint a cím is mutatja, itt csak a hírlapok történetét ismerjük meg átfogóbban, az irodalmi (divat)lapok, folyóiratok, magazinok csupán említésszerűen kerülnek elő.

Aki ezekre is kíváncsi, annak Buzinkay Kis magyar sajtótörténetét tudnám ajánlani, amely hasonló stílusban íródott: mindkét írás valamelyest tankönyvszerű (rengeteg névvel, dátummal és számadattal, helyenként grafikonokkal is találkozhatunk), bár ez érthető is, hiszen a szerző többek közt sajtó- illetve médiatörténetet oktat.

Ugyan egy kicsit gyakorinak találtam az ismétléseket - a nagyobb fejezetek általában összefoglaló szöveggel kezdődnek, majd néha egészen észrevétlenül csapnak át a már elmondottak kifejtésébe -, ez nem egyértelmű negatívum, hiszen így könnyebben megragadnak az apróbb információk is, csak kevésbé követhető a lényeg.

Ám mindezzel együtt a könyv nem csak a tanulmányokban lehet ideális segédeszköz, hanem általánosabb ismereteket is terjeszt, így a szélesebb olvasóközönség is érdeklődéssel forgathatja.