Főkép

Ha máshonnan nem, Offenbach híres operájából, a Hoffmann meséiből (Les contes d’Hoffmann) illik tudnunk, hogy Ernst Theodor Wilhelm Hoffmann a romantikus mesemondás nagyjai közé tartozott. (Szinte megemlíteni sem merem, hogy legalább egy elbeszélése gimnáziumi tananyag.)

Azt azonban kevesen tudják, hogy a königsbergi író egyben zenész, komponista és zenekritikus is volt, de a rajz, a karikatúra terén is kitüntette magát.

Nem lehet véletlen, hogy a művészetek e polihisztora rendkívüli fantáziával alkotta műveit, melyek ennek köszönhetően sokkalta többnek tetszenek közönséges egzotikus és/vagy szerelmi történeteknél. Pedig első látásra a Murr kandúr életszemléletének egyik, kevésbé fantasztikus szála is tökéletesen beleillik az intrikáktól, misztikusnak - legalábbis megmagyarázhatatlannak - tűnő képességektől, áthághatatlan korlátokba ütköző szerelmektől szövevényes romantikus történetek sémájába.

Viszont már a központi karakter, vagyis Ábrahám mester életének története is gyanút kelt a figyelmesebb olvasóban, hiszen a nem mindennapi tudású, varázslóként emlegetett férfiú pályája szorosan összefonódik Johannes Kreisler muzsikuséval, kettejük közös elmélkedéseiből és a Kreisler kompozícióira tett megjegyzésekből pedig egyértelművé válik, hogy többről van itt szó egyszerű meseszövésnél.

Méghozzá sokkal többről, hiszen a regény címét adó Murr kandúr - aki nem mellesleg (az intertextualitás sokaktól rettegett démonát a mesébe invitálva) Csizmás Kandúr egyenes ági leszármazottja - elmélkedései nem csupán a fantasztikum akadálytalanul szárnyaló szellemével törnek a kacagtató abszurditás sosem tapasztalt magasságaiba, hanem mindenekelőtt humoros, karikaturisztikus ellenpontként szolgálnak az úgymond megszokott történethez.

Az Ábrahám mester által befogadott Murr kandúr lassan kibontakozó, sokban a fejlődésregények paródiájaként felfogható önéletírása ugyanis motívumaiban sorra megfeleltethető a „józan” világ történéseivel, ám a szó legszorosabb értelmében véve idegen megfigyelő komikus megjegyzései teljesen átszínezik a realisztikus eseményeket és érzelmeket.

Talán e zeneies szerkezet nélkül is izgalmas olvasmány lehetne akár mindkét történet is, ebben a formában azonban mindenképp a (nem tudományos) fantasztikus irodalom egyik fantasztikusan eltalált darabja.