Főkép

A fenti besorolás ellenére John le Carré huszadik könyvét (meg általában az összeset) nem valami egyszerű feladat kategorizálni.

Mert hát nézzük csak, mit találunk benne, ha már mindenáron keresni akarunk: van itt kémregény, ez természetes. Van egy kis krimi szál, ez ugye a kémregények velejárója, aztán egészséges mennyiségben találhatunk kellemesen száraz humort, na meg ami a lényeg, léleksimogató szépirodalmi stílust. Akkor most próbáljuk meg levonni a következtetést, hogy mi az, amit a kezünkben tartunk! A válasz: egy újabb John le Carré-remek.

Bruno Salvador (akit egyébként mindenki csak Salvónak hív) egy 29 éves szinkrontolmács, egyébként meg a szerző talán legnaivabb karaktere. Salvo ír apa és kongói anya gyermeke, elsősorban ezért is becézik Zebrának. A naiv, jóakaratú tolmács szakmája legjobbjai közé tartozik, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a brit titkosszolgálat is igényt tart a munkájára.

Salvo nemsokára egy északi-tengeri szigeten találja magát, ahol kongói hadurak és a nyugati világ nagyhatalmú befektetői tárgyalnak egymással, a tolmácsolás meg ki más feladata is lehetne, mint az övé. Ahogy pedig az már lenni szokott, Salvo olyasmit hall, amit nem kellett volna, így keveredik bele ő is testileg-lelkileg az egészbe. El kell döntenie, hogy megbízóira vagy a lelkiismeretére hallgasson-e inkább, azt viszont tudja, hogy szülőhazáját, Kongót nem hagyhatja cserben…

Különös regény A zebra dala: nem csak megrázó tartalma, de szereplői miatt is. Bruno Salvador sem az a jól megszokott hőskarakter, gyakran mintha csak arra használná őt az író, hogy rajta keresztül láttassa Afrikát és az ott dúló (több értelemben vett) háborút.

Le Carré nem mint fejlett hatalomra, hanem mint bűnös elnyomóra mutogat a nyugati világ felé, erényei helyett hibáit felsorolva és orrába dörgölve. A regény erőssége tehát nem a benne felvonultatott szereplőgárdában keresendő (valójában elég kevés a több dimenziós, árnyalt karakter), sokkal inkább abban, amire rávilágít, amiről a sorok közt (és persze nem csak ott) mesél.

Az Agave Könyvek igazán ízléses, mondhatni hibátlan darabot adott a kezünkbe A zebra dalával. Kuszkó Rajmund egyszerű, mégis vonzó borítója, Falvay Dóra választékos, szép fordítása és a nagyszerű szerkesztés irigylésre méltó. Az Agavénak egyszercsak nem marad versenytársa Magyarországon, és hogy őszinte legyek, amíg ilyen könyvekkel árasztják el a piacot, addig kifejezetten örülök is neki.

Részlet a regényből