e-kultura
 

Keresés

2010. szeptember 3.

Névnapok
Hilda
Csobán, Manszvét, Piusz, Szerafina

E napon született
>> Pietro-Antonio Locatelli zeneszerző (1695)
>> Báró Eötvös József író (1813)
>> Alan Ladd filmszínész (1913)
>> Irene Papas filmszínésznő (1926)
>> Freddie King blues gitáros-énekes (1934)
>> Eduardo Galeano író (1940)
>> Al Jardine (Beach Boys) zenész (1942)
>> Fodor Tamás rendező (1942)
>> George Biondo (Steppenwolf) zenész (1945)
>> Eric Bell (Thin Lizzy) gitáros (1947)
>> Jean-Pierre Jeunet filmrendező (1953)
>> Steve Jones (Sex Pistols) gitáros (1955)
>> Görbe Nóra színésznő (1956)
>> Perry Bamonte (The Cure) zenész (1960)
>> Charlie Sheen filmszínész (1965)
>> Marosi Tamás (Pierrot) zenész (1969)
>> Mike Wengren (Disturbed) dobos (1971)
E napon halt meg
>> Iván Szergejevics Turgenyev író (1883)
>> Lucien-Denis-Gabriel-Alberic Magnard zeneszerző (1914)
>> Lucien-Denis-Gabriel-Alberic Magnard zeneszerző (1914)
>> Ágay Irén színésznő (1950)
>> Ágay Irén színésznő (1950)
>> Heltai Jenő költő és író (1957)
>> Edward Estlin Cummings költő és író (1962)
>> Harry Partch zeneszerző (1974)
>> Viktor P. Nyekraszov író (1987)
>> Frank Capra filmrendező (1991)
>> Szepes Mária író (2007)
Egyéb esemény
>> Megjelenik George Michael második szólólelemeze, a Listen Without Prejudice. (1990)

Feed
RSS201
Atom1

Elisabetta Vernier: Clipart

Elisabetta Vernier: Clipart

2008. augusztus 14.

Sorozat: Galaktika fantasztikus könyvek
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2008
Fordító(k): Bihari György
Eredeti cím: ClipArt
Oldalszám: 189
Ára: 1990 Ft

Elisabetta Vernier könyve, követve a nagy elődök (pl. William Gibson) munkásságát, ízig-vérig cyberpunk regény, ami 2004-ben nem véletlenül nyerte el hazájában a legjobb olasz tudományos-fantasztikus regény díját.
A „követve” talán nem is a legjobb kifejezés, inkább arról van szó, hogy az írónő pontosan megértette, milyen alapokon nyugszanak ezek a művek, milyen jelentéstartalmat hordoznak, mik lehetnek a konklúziók, és ezek felhasználásával alkotta meg saját, nagyon is egyedi és eredeti univerzumát.

Egy ilyen könyv alapjai biztosan ismerősek már sokak számára: a nem is olyan távoli jövő, a mindent átfogó virtuális számítógép-hálózatok, a multinacionális cégek embertelen és könyörtelen uralma felettünk, stb.
Lehetne azt mondani, hogy ezek eléggé behatárolhatják az alkotó elme tevékenységét, én mégsem osztom ezt a nézetet és ékes bizonyítékként a ClipArt-ot is fel lehet hozni.

A keretek ugyanis annyira tágak, hogy bőséges lehetősége nyílik a szerzőnek saját, egyedi elképzeléseit megvalósítania oly módon, hogy markánsan elkülönüljön a hasonló alkotásoktól és csak a fentebb említett pár ponton legyen összekapcsolható a többivel.

Alapvetően egy viszonylag egyszerű helyzetbe csöppenünk: David Xander-t, a multimilliomos vállalkozót ismeretlen emberek megzsarolják egy házibulin készült filmfelvétellel, amely kompromittáló képeket és beszélgetéseket tartalmaz róla.
Habár készségesen fizet a zsarolóknak, megbízza saját személyi testőrét, Alexandra Hillt, hogy a föld alól is kerítse elő a felvétel eredetijét, illetve készítőjét.

Természetesen a keverés-kavarás már itt elindul, Xander ugyanis egy megvágott felvételt ad át emberének, amelyben ő természetesen nem szerepel.

Alexandra, aki persze fülig szerelmes a főnökébe, jó kopó módjára veti magát az ügyre. Ám ahogy egyre közelebb kerül a megoldáshoz, rá kell döbbennie, hogy Xander talán mégsem olyan makulátlan, mint ahogy a nagyközönségnek mutatja magát.

Ezen a viszonylag egyszerű sztorin keresztül nyerünk bepillantást és ismerhetjük meg Elisabetta Vernier világát, amely egy nagyon is lehetséges leképezése jelenlegi létezésünknek.
Leginkább az iparilag fejlett országok társadalmi problémái köszönnek vissza a maguk sajátságos módján. A mindent elsöprő, mindenáron a saját magát másokra kényszerítő, a pozíciójáért az erőforrásait nem kímélő vállalatóriás és gerinctelen vezetője már létezik, hiszen nap mint nap találkozhatunk ilyenekkel.

A ClipArt-ban az emberiség jelentősebb része, hogy létezését biztosítsa, kénytelen elfogadni „uralmukat” és beilleszkedni ebbe a torz társadalomba.
Természetesen vannak, akik vagy kikerültek a pikszisből, vagy élősködni próbálnak ezen a csillogó-villogó világon, vagy egyszerűen a világ jobbiknak mondott fele nem kér belőlük. Nekik nem jut más osztályrészül, mint a Periféria.

Akik pedig teljesen elutasítják mindkét életformát és inkább választják a szabadságot, azok a radioaktív sugárzással szennyezet Pusztaságba szorultak. Egyedül az itt élő emberekről lehet elmondani, hogy pozitív szereplői ennek a regénynek.
Valamifajta tisztaság és nemesség hordozói ők, egyedül ők veszik az embert emberszámba, nekik drága az emberei élet.

Végezetül meg kell említeni, hogy mindezeken túl a befejezés az, ami igazán arcul csapja az embert.
Mikor már a happy end biztos tudatában ülünk kedvenc fotelunkban, Elisabetta Vernier egy frappáns huszárvágással gondoskodik róla, hogy gyorsan észhez térjünk és belássuk, a nagyhatalmú multikkal és befolyásos vezetőkkel nem lehet újat húzni. Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, a jelenben sem.
 

Mezei Attila

© Ekultura.hu