FőképAz amerikai közerkölcs egyik legfőbb ellensége, az egyházat nyíltan megtagadó és a botrányairól híres, sokkoló rocker, Marilyn Manson írásra adta a fejét.
Probléma azonban, hogy a tíz évvel ezelőtt megjelent angol nyelvű kiadás után a magyar olvasók csak most, 2008-ban vehetik először kézbe a kötetet, így sajnos ebből sem kapunk hiteles képet a sátáni rocker romlott lelkének mostani állapotáról és az elmúlt tíz évben véghezvitt, morál elleni hadjáratairól.

Mindennek ellenére azonban megcáfol néhány olyan tévhitet, amelyek még Manson kezdeti szárnypróbálgatásainak idejéből származnak, illetve bepillantást nyújt abba a közegbe, ahol az akkor még Brian Warnerként nevelkedő fiú felnőtt.
Sokkoló, és erőteljes képek sokasága zúdul az olvasóra, miközben a Marilyn Manson és Neil Strauss által szerkesztett könyvet a kezébe veszi.

Az első néhány lapon a gyerekkor képeivel kerülünk szembe: a kis Brian és unokatestvére, Chad nagyapjuk pincéjében bukkantak olyan dolgokra, amelyek azután egész életükre szóló hatást tettek a nőkkel való viszonyukra.
Meglepő őszinteséggel és sajátos, ámde szerethető humorral mutatja be kamaszkorának éveit, amelyekben deviáns barátai hatására egyre inkább elkezdett kiforrni mai önmaga.

A keresztény iskola, a téves nézetek és különféle benyomások egyre inkább elferdítették a felnőtté váló Brian Warner látásmódját, akiből – nem meglepő módon – még gyerekkori barátainál is deviánsabb felnőtt vált.

Az irodalmi igényességet teljességgel nélkülöző írást átszövő kegyetlenség és brutalitás sokkolóan életszerű formában jelenik meg a kötet oldalain.
A backstage-ben elkövetett, legtöbbször mocskos és megalázó dolgokkal leginkább nőkön (de nem ritkán férfiakon!) élték (és talán még most is élik) ki perverz fantáziáikat.
Külön említésre méltó például egy megalázó-szerkezet, amivel őszinteségre bírták az embereket és azok a rettentően morbid dolgok, amiket színpadi megjelenéseik alkalmával elkövettek.

Pont ezek a kegyetlenkedésekről szóló epizódok azok, amelyeknél sokszor érdekfeszítővé és letehetetlenné válik a könyv.
Igaz ugyan, hogy az amúgy egésznek és kereknek tűnő szöveg testén ejtett sebek megzavarják az olvasót és tönkreteszik az írás olvasmányosságát, maguk az események kárpótolnak mindezért.

Természetesen ez a legtöbb esetben nem pozitív értelemben felfogható. Ijesztő képek és elítélhető viselkedés, többek között drogos élmények szövik át ezeket a felvonásokat az énekesnek csak óvatoskodva nevezhető Marilyn Manson életéből.

Érdekes, hogy bár utolsó albumának megjelenése után a sátánnak kikiáltott antiművész démoni ereje mintha megkopott volna, és az Oscar-díjas Michael Moore-filmben való szereplés után talán kevésbé fél tőle egyrészt az amerikai társadalom, másrészt pedig a mi európai közösségünk, a könyv visszahozza mindazokat az élményeket, amelyektől még néha az én kiskorom is terhes volt.

Végigkísér ugyanis mindent, ami a Marilyn Manson and the Spooky Kids, majd a névváltoztatás korszakából maradt ránk: a sokkoló és sokakban rettegést keltő első turnék, majd a világhíres (hírhedt?) név, amelyre 1996-ban, az Antichrist Superstar című album megjelenése után tett szert az együttes.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet nem hagy maga után kellemes, sokáig dédelgetett emlékeket. Félelmetes, és sokszor gyomorforgató utazás a kilencvenes évek lázadóinak világába, ahol Mansonon és együttesének tagjain kívül felbukkan a Nine Inch Nails énekese, Trent Reznor, akihez különös barátsággal kevert gyűlölet fűzi a botrányhőst.

Érdemes elolvasni a fordítónak a könyvhöz fűzött utószavát is, amelyben ő egy tőlem sem idegen megállapításra jut: ennek az egész lesújtó és véráztatta kultusznak egyetlen mozgatórugója van: a pénz.