FőképEmlékszem, a ’80-as években, amikor a videomagnózás elterjedt a világon, hihetetlen mértékben elszaporodtak a poszt-apokaliptikus témájú, kis költségvetésű mozik. Mad Max második kalandja volt a kiindulási alap, amiből minden producer, filmrendező és névtelen sztárocska profitálni akart.

Szerencsére, az eltelt évtizedek pora szinte nyomtalanul elfeledte ezeket az alkotásokat. Mégis, ezek a B, C, D és még gagyibb kategóriájú mozik jutottak eszembe, amikor elkezdtem olvasni Jonathan Lethem (született 1964. február 19.) második regényét.

Lepukkant sivatagi környék, ahol élelemhiány kísérti a hajdani technikai civilizáció romjain vegetáló mutánsokat. Itt él Chaos (kulcsfigura és főszereplő), aki annyiban hasonlít az olvasóhoz, hogy nem ért semmit az eseményekből.
Ez a közös vonás egészen az utolsó oldalig megmarad, hacsak nem rendelkezünk erős hajlammal a részmorzsákból történő rekonstrukcióra.

Ezért úgy gondolom, a könyv egyfajta vízválasztóként funkcionál majd a jövőbeni sci-fi találkozók közönségének osztályozásához: akik elolvasták, értették és szerették, azok álljanak jobbra; akik nem boldogultak vele, fáradjanak balra.

Amikor kiderült, hogy ezúttal nem olcsó, atomháborús világvége után pár évet mutat a naptár sztoriról van szó, fogódzóként Joyce Thompson regényére gondoltam (Tűzpróba), ami nukleáris sugárzás miatt mutánsként született emberek (és gondozóik/nevelőik) zárt világáról szól.
De ahogy fogytak a lapok, nyilvánvalóvá vált, ez az összehasonlítás sem állja meg a helyét.

Ekkor már cseppet sem éreztem túlzásnak a hátsó borító szövegét, amely Philip Kindred Dick munkásságához hasonlítja az Amerikai amnéziát.
Az emberi elme és a valóság kapcsolatát sci-fi köntösbe bújtatva valóban Dick tudta legjobban papírra vetni, s ezt az ideát viszi tovább Jonathan Lethem.

Bármiféle összecsengés a Dr. Vérdíj vagy a Figyel az ég regénnyel nem véletlen – de a lényeg, hogy nem egyszerű utánérzésről van szó, hanem egyéni hangvételű továbbgondolásról.
A Fehér Diós rész például gyönyörűségesre sikerült. Ráadásul – miként az már Árva Brooklyn című krimijénél is megfigyelhető – Lethem a szépirodalommal is kacérkodik.

Mindezek alapján úgy vélem az Amerikai amnézia zavarba ejtő, kérdőjelekkel bőven ellátott regény, ami egyaránt kedvence lehet a sci-fi és a kortárs amerikai irodalom kedvelőinek. Akik ellenben az egyszerű történetvezetésű űroperákat kedvelik, nos, a Galaktika fantasztikus könyvek között ők is találnak kedvükre valót.

Eddig a szerző alábbi könyvéről írtunk: Árva Brooklyn
Amerikai amnézia