Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

James Luceno: Star Wars - A Gonosz útvesztője

Ha ez így megy tovább, hamarosan polcokra kerül az első Star Wars szakácskönyv. Meg a Sith blog, a Jedi kézikönyv és Csúcson Sem Hagyom Abba címmel Palpatine kancellár önéletrajza. Nem azt mondom, hogy abba kellene hagyni, hiszen az univerzum végtelen, mindig lehet találni egy új csillagködöt, ahol még megmaradt Jedik és Sith lovagok élik mindennapjaikat, de az ötletek egy idő után csak elfogynak.

A gonosz útvesztője egy két epizód közé szorított kiegészítés. Mint ilyen, egy rakás nehézséggel és ugyanennyi könnyű megoldással állította szembe az íróját. Egyszerre könnyű és nehéz olyan regényt írni, aminek az Olvasó pontosan tudja a végét. Könnyű, mert nem kell törekednie a kiszámíthatatlanságra és zúzós, mert így aztán komoly erőpróba fenntartani a feszkót. James Luceno minden szempontból megoldotta a feladatot.

A regény nagyjából ott kezdődik, ahol A klónok támadása abbamaradt és ott a vége, ahol A sithek bosszúja kezdődik. Ebből következik, hogy a Jedik egyre közelebb kerülnek a Sith nagyúrhoz, miközben Dooku gróf és a kiborg Grievous tábornok keményen osztják nekik az áldást. A könyvből kiderül egy csomó minden a grófról és a tábornokról, amiket a filmekből nem tudtunk meg. Ezek a múltidézések mindenképpen emelik a regény hangulatát, ahogy a két filmepizód közé iktatott zseniális megoldások is.

Az író nem tegnap kezdte a pályát, bár ez nyom egy kisebb negatív pecsétet a könyvre. Legyártott könyv, nagyszerű, profi munka, nem több. Még mindig nem leszünk tőle Jedik. Nagy kár.

Szóval az eszközök adottak, az írónak csak alaposan kell ismernie a történetet – egyébként az olvasónak is, de szerintem ez már senkit sem lep meg –, továbbá jól kell írnia. Ebben Luceno részéről nincs hiba, nem csak a filmeket és könyveket ismeri, de nagy valószínűséggel a képregényeket és rajzfilmeket is, amik az új trilógiát követően készültek.

A regény fő szálát Anakin és Obi-van Kenobi hazafutása adja, de jelentős szerepet kap a többi Jedi – főleg Mace Windu mester –, a klónok parancsnokai és persze a sötét oldal képviselői is.

A történet lényege végül is annyi, hogy a gonosz Dooku és Grievous hogyan cserkészik be és ejtik foglyul a köztársaság népszerű vezetőjét, Palpatine szenátort. Aki nem mellesleg komolyan igyekszik szennyezni Anakin elméjét.

Folyton visszásnak éreztem – egyébként a filmben is, nemcsak a regényekben –, hogy Anakin rengetegszer húzza ki korábbi mesterét a nyakig érő bantha fekáliából, és ezen mind a ketten jókat vidulnak. A regényben Kenobi mester időnként már a balekság határait ostromolja, Anakin túl gyakran siet a segítségére.

Holott, aki idáig elolvasta az ajánlót, pontosan tudja, hogy Obi-van szanaszét darabolja az ifjú Skywalkert, akár egy konyhai robotgép. Mindegy, ez csak apróbb zavaró tényező. Persze azt is tudjuk, hogy sokkal később a néhai Anakin fogja fénykardra tűzni a korosodó Kenobit.

A lényeg: a jedik rábukkannak a kereskedővezér, Gunray helytartó lépegető trónjára, amit egy fejvesztett menekülés közben felejtettek addigi bázisukon a gyíkszerű kereskedők. Kapkodják is miatta a fejüket és jó szokásukhoz híven berezelnek, pláne, hogy a kiborg tábornok is rájön a hibájukra.

A trónt ugyanis egyenest a Sith nagyúr tervezte és gyártatta le, direkt a kalmárok góréjának. A bogárszerű szék olyan adatokat rejt, amivel a jedik könnyedén bemérhetik a nagyúr tartózkodási helyét. Nem mellesleg a speckó frekvencián érkező üzeneteket is képesek lesznek megfejteni.

Obi-van és Anakin a trón adatbázisából szerzett nyomokat követve végigjárják a fél galaxist. Először a széket készítő művészt keresik fel, azután a trón vevőkészülékét legyártó mérnököt és így tovább. Közben Windu mester és csapata a Couruscanton kevés híján rábukkan a nagyúrra, miközben felfedezik a szálláshelyét.

Ez kissé rombolja a tanács morálját. Adott egy iskolányi Jedi, nagymesterekkel, kismesterekkel, segédekkel és kubikusokkal, és nem veszik észre, hogy szomszédi viszonyt ápolnak a valaha élt legnagyobb Sith mesterrel. Sokáig nem kesereghetnek, mert váratlanul bazi nagy támadás éri a szövetség bolygóját, ami előtt megint csak értetlenül áll a tanács és a köztársaság is.

Azt hiszik, a kiborg tábornok végső elkeseredettségében összeszedte minden droidját, és japán pilótákat megszégyenítő akciót hajt végre a Couruscant ellen. Nem is tévedhettek volna nagyobbat...

A könyvtől megkapunk mindent, amit egy Star Wars történet ígérhet. Űrháború vadászokkal, párbaj fénykarddal, lövöldözés, aggódás, rinyálás, ármánykodás, keménykedés.

Az író (és persze a fordító) mindvégig fenntartja a feszültséget, így aztán végig lehet izgulni még akkor is, ha tudjuk: Anakinból úgyis pirítós lesz, ráadásul Obi-van még jól meg is keni; hogy nem sokkal később ezt a pirítóst fekete cuccba öltöztetik. A köztársaság neve pedig hamarosan galaktikus birodalom lesz. Rajongóknak sokat nyújt a könyv, más meg – ha az Erőről van szó – nem is számít.


Jónás Zsolt - 2008. június 22.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!