Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Sorozat: Skandináv krimik
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2008
Fordító(k): Péteri Vanda
Kategória: krimi / thriller
Eredeti cím: Borkmanns Punkt
Oldalszám: 268
Ára: 2290 Ft

Néhány kör erejéig talán érdemes azon elgondolkodni, vajon milyen indíttatásból vágott bele az Animus Kiadó már több mint egy éve a skandináv krimiket felvonultató sorozatába.

Nem mintha az észak-európai bűnügyi irodalomnak szégyenkezni valója lenne, inkább azért érdekes a gesztus, mert felveti a kérdést, hogy az elvadult krimirajongókon kívül hányan veszik kezükbe a gyakran kimondhatatlan nevű, hazánkban teljesen ismeretlen szerzők műveit, akár azzal együtt is, hogy a hátlap nagyszámú eladott példányról, illetve – jelen esetben – a Svéd Krimiíró Akadémia díjáról tájékoztat.

Akárhogy is, a kiadó bátorsága egyértelműen becsülendő, és a sorozat mind külcsín, mind belbecs szempontjából igényességről tanúskodik; remélhetőleg az olvasók is látnak benne annyi fantáziát, hogy minél hosszabb életű legyen, mert úgy tűnik, érdemes figyelemmel kísérni az északi krimiírást.

Arnaldur Inđridasonhoz (Kihantolt bűnök, Vérvonal) hasonlóan már Håkan Nessertől is két könyv gazdagítja a szériát: A gonosz arcaitavalyi kiadása után itt a szerző állandó hősének következő, talán leghíresebb kalandja, A Borkmann-elv.

A pedagógusból főállású íróvá lett svéd alkotó aktuális történetében Van Veeteren felügyelő újabb fiktív helyszínen, ezúttal Kaalbringen városában végzi a feladatát (pontosabban most csak besegít a helyi kollégáknak): a cél kézre keríteni egy nemes egyszerűséggel Baltás Gyilkosnak keresztelt, helyi mániákust.
Az áldozatok száma nem nagy, a köztük lévő kapcsolat viszont rejtélyesebb már nem is lehetne, szerencsére azonban a szabadságát töltő veterán nyomozó személyében a tengerparti városka rendőrcsapata értékes társat kap az ügy megoldásához.

Bár kis kukacoskodással meg lehet jegyezni, hogy A Borkmann-elv nem nevezhető tisztán kriminek, hiszen a gyilkos nézőpontjának időnkénti beemelésével, áldozatszedésének párhuzamosan futtatásával inkább thrillerről lenne szó, de a különbség itt árnyalatnyi, a hangsúly mégsem a feszültségkeltésen, hanem a nyomozáson van.

Hasonlóan az említett Inđridason könyveihez (vagy akár McBain híres sorozatához), itt is egy pár fős rendőrcsapat próbálja felderíteni az esetet, így nem csak a külsős Veeteren agy- és lábmunkáját követhetjük nyomon.

A tempó a nyomozás viszonylag részletes ismertetésének köszönhetően (ami ismét csak a 87-es körzet-regényekre emlékeztet) nem nevezhető szélsebesnek, így marad idő érzékeny jellemábrázolásra is, és az alapvetően borús, szürke égboltos atmoszféra a lassan alakuló cselekménnyel könnyen fogva tart.
A műfajban megszokott száraz, ironikus humor néha oldja a hangulatot, de csak pillanatokra; a téma, és főleg a súlyos végkifejlet inkább nyomasztó élményt hagy maga után.

Az Animus előrejelzése szerint nem utoljára találkoztunk Van Veeteren felügyelővel, és ha a sorozat további kötetei is hasonlóan eltalált, sikerült darabok, akkor továbbra is csak dicsérni lehet majd a kiadót.

Eddig a Skandináv krimik sorozat alábbi könyveiről írtunk:
Arnaldur Indriðason: Vérvonal
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Håkan Nesser: A gonosz arcai
Yrsa Sigurđardóttir: Az utolsó rítus
Jo Nesbø: Vörösbegy
Håkan Nesser: A Borkmann-elv
Liza Marklund: Studio 69

 

Roboz Gábor