Főkép

A nyolcadik kötet még vastagabb lett, mint az előzőek, ennek köszönhetően most is napokig csemegézhet a vállalkozó kedvű rajongó Isaac Asimov (1920-1992) terjedelmes életművéből. Ezúttal három, az utolsó években született, Asimov ötlete alapján Robert Silverberg által megírt történet szerepel a kötetben. Közös jellemzőjük, hogy novella formában már megjelentek korábban, és az 1941-es Nightfall például az egyik legjobb sci-fi rövidke – legalábbis az Amerikai Sci-Fi Irók szerint (akik 1968-ban szavaztak erről). Az 1958-as Lastborn (ebből lett a The Ugly Little Boy) pedig Asimov második legkedvesebb története. A harmadik (The Bicentennial Man) jóval későbbi (1976-os) és a robot sorozathoz tartozik.

Mindhármat olvashattuk már magyarul mind rövid (Alkony, A rút fiúcska, A két évszázados ember), mind hosszú verzióban, hiszen a könyveket a kilencvenes években egy másik kiadó már megjelentette. Igazából arra voltam kíváncsi, mennyire változik meg az alaptörténet hangulata, egyáltalán a mibenléte, ha novella helyett regény hosszúságúra nyújtják. Nos, miután a végére értem a harmadik könyvnek is, úgy gondolom, Silverberg jó munkát végzett.

Vegyük példának okáért a Leszáll az éj-t. Az alapul szolgáló novella rövid, tömör módon foglalkozik egy, a földitől eltérő viszonyok között kifejlődött értelmes élet kritikus időszakával. Ehhez képest a regény megadja a módját, mert miközben nem helyezi át a hangsúlyt, vagyis az eredeti bonyodalom megmarad, ezt kellő mértékben megtámogatja előzményekkel, menet közbeni kis színesekkel, hogy aztán a novellából teljesen hiányzó befejezéssel - ami ebben az esetben inkább utójátéknak számít - továbbgondolja az alapproblémát. Kis túlzással szociológiai tanulmánynak mondanám az emberről, ami bemutatja, hogyan reagálnak az egyedek válsághelyzetben, mekkora a civilizáció összetartó ereje, egyáltalán, mekkora megrázkódtatást képes elviselni egy modern társadalom?

A maradék két írás is hasonló módon épül fel, vagyis megtartva az alapot kibontja, alaposabban kitárgyalja a benne rejlő lehetőségeket. Ami a legjobb az egészben, hogy mindhárom a sci-fi klasszikus korszakát idézi, pedig jóval később íródtak. Klasszikusnak mindazonáltal nem nevezném őket, de az Asimov, vagy pusztán sci-fi kedvelők számára kellemes időtöltést jelenthetnek.

A kötetben szereplő regények:
Leszáll az éj (1990)
Az idő gyermeke (1992)
A pozitron-ember (1993)

Kapcsolódó írások:

Gregory Benford–Greg Bear–David Brin: Második Alapítvány trilógia

Kalibán-trilógia
Roger MacBride Allen: Infernó
Roger MacBride Allen: Kalibán
Roger MacBride Allan: Utópia

 

A szerző életrajza