Főkép

A 16-18 éves korosztály egyik meghatározó olvasmánya Jerome David Salinger Zabhegyező című könyve. A szerző nevének említésekor azonban más művei sosem (vagy csak nagyon ritkán) kerülnek szóba. Vajon mi lehet az oka ennek a méltatlan mellőzöttségnek? Talán az, hogy ez a könyv más vizekre evez, a témája pedig bonyolultabb és földöntúlibb egy kamasz lelkivilágánál (aminél valljuk be, nem sok érthetetlenebb dolog van).

Maga a könyv két, az elején látszólag elkülönülő, majd később összefonódó, hosszabb lélegzetvételű novellát tartalmaz. Az első, a Zooey-történetnél jelentősen rövidebb, 1955-ben keletkezett „Franny” című írás. Ebből megtudhatjuk, hogy a kissé sznob, magát elegánsnak és lenyűgözőnek tartó Lane Coutell egyetemistának gondjai vannak. A gond neve Frances, ismertebb nevén Franny. A bátyjai által csodagyereknek nevelt, színésznőnek készülő, kissé elvetemültnek tűnő lány, akit közös ebédjük közben folyton az ájulás kerülget, ahelyett, hogy lenyűgözve hallgatná Lane történeteit. Egyetlen dologról, egy könyvről képes csak beszélni: az egyetem könyvtárából kikölcsönzött vékony orosz kötetről, amelyben a főszerepet egy ima ismételgetése kapja.

Franny az első történet végén rosszul lesz, és pár nap múlva (a második történetben) már a ,,meleg és otthonos” családi fészekben találjuk, ahol a macskával, Bloomberggel alszik a kanapén. Zooey pedig édesanyjukkal, Bessie-vel beszélget a fürdőszobában. Itt bontakozik ki a család tragédiája: a legidősebb fiú, Seymour öngyilkosságot követett el, az utána következő testvér, Buddy pedig író lett. Közös tulajdonságuk a megszállottság. A náluk kicsit fiatalabb fivérek ikrek - az egyikük lelkész, a másik pedig háborús halott. A legkisebb fiú, Zooey egy mindennel elégedetlen 25 éves tévészínész, aki megpróbál támaszt nyújtani letargiába zuhant húgának. A két legkisebb gyereknek meglehetősen zűrös gyerekkora volt: az idősebbek vallási ideológiákkal tömték a fejüket. Ifjúságuk tragédiája pedig a 17 éven át tartó bugyuta rádióműsorban való szereplés volt.

Franny és Zooey tehát ,,csodakorcsok”, Buddy és Seymour, a két legidősebb testvér elrontott tanítványai, akik képtelenek beilleszkedni a társadalomba. A vallás átitatja életüket, kényszeresen imádkoznak, túlságosan okosak és érzékenyek ahhoz, hogy normális életet élhessenek. A könyv elvont-misztikus közegét Salinger a keleti vallásokhoz való vonzódásával teremti meg. A két vallási irányzat, a zen-buddhizmus, és a hindu védántá mellett azonban a kereszténység erős hatása is érzékelhető a könyvben (habár néha hajmeresztő állítások is születnek, például Jézussal és a sajtos kenyérrel kapcsolatban).

A regény egészén végighúzódik Franny szomorúsága, Zooey idegessége és édesanyjuk, Bessie határtalan aggodalma: Franny nem eszi meg a húslevest, Buddy nem veszi fel a telefont, Zooey pedig semmit nem tesz húga gyógyulása érdekében. A szomorkás-vicces történet végén azonban minden megoldódik: a hét éve halott Seymour szelleme mintegy visszatér Buddy és Franny telefonbeszélgetésébe, és megoldja a belső konfliktusokat. Hiszen mindig ki kell pucolnunk a cipőnket, és nem másért, mint a Kövér Hölgy kedvéért.