Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus

Sorozat: Skandináv krimik
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2007
Fordító(k): Acsai Roland
Kategória: krimi / thriller
Eredeti cím: Þriðja táknið
Oldalszám: 271
Ára: 2290 Ft

Munkába menet kollégáim napokig azzal szekáltak, ugyan áruljam már el, hogyan kell ejteni a szerző nevét. Mondanom sem kell, hogy nem boldogultam a feladattal.
Aztán azzal gyűlt meg a bajom, hogy infót szerezzek róla a weben - lehetőleg általam is értelmezhető nyelven. Az hamar kiderült, hogy ezt a könyvét angolul és németül is kiadták, de a szerzőről sajna semmit sem találtam.
Izlandiul persze írnak Yrsa Sigurđardóttir-ról, de ezzel az erővel arab vagy hindi karaktereket is bámulhattam volna.

Fél órával később aztán már sokkal tájékozottabb lettem. Yrsa Sigurđardóttir nem férfi, hanem nő.
1963. augusztus 24-én született Reykjavíkban, majd mérnöknek tanult. Első könyve 1998-ban jelent meg, de ez még nem krimi volt, hanem gyerekkönyv (Þar lágu Danir í því), amit még öt hasonló követett, az utolsó 2003-ban jelent meg Biobörn címen (magyarul Biogyerekek).

2005-ben írta meg első, felnőtteknek szóló könyvét, ez volt a Þriðja táknið - bevallom ezt sem tudom kimondani, ezért maradjunk a magyar címnél (Az utolsó rítus). Számomra meglepő módon ez azonnal nemzetközi siker lett.
Számos országban lefordították és kiadták - hamarjában nem emlékszem hasonló hazai példára.

Pedig annyira elképzelhetetlen, hogy mondjuk Vavyan Fable könyvei angol nyelven is sikert arassanak? Az a fránya globalizáció mért nem segíti elő ezt a folyamatot? Vagy magyar krimi, szórakoztató kalandregény már/még nincs a minőségi kategóriában?
Esetleg a rátermett ügynökségek hiányoznak, akik eladják a jogokat a világ minden tájára? Komolyan mondom, nem értem, ott miért működik, itt miért nem. Azt meg ne mondja senki, hogy az izlandi világnyelv, mert kikacagom.

De lássuk a medvét, illetve az izlandit. Aki nem is izlandi, hanem német. És halott. A rendőrség letartóztatja a tettest, az áldozat családja meg felfogadja Thóra Gudmundsdóttir ügyvédnőt, hogy segítse helyszínre kiküldött emberüket (Matthew Reich).

A két gyermekét egyedül nevelő, anyagi gondokkal küszködő, két éve férfi nélkül élő Thóra elvállalja a megbízást - és azonmód olyan események része lesz, amelyekről korábban még csak nem is álmodott.
Ez részben annak tudható be, hogy sosem kedvelte a horrorfilmeket, így amikor elé teszik a meggyilkolt diák fényképeit, bizony felfordul a gyomra.
Másrészt pedig az is elég bizarr számára, hogy a fiatal diák, előtte már számos egyéni díszítéssel ékítette testét (a kígyónyelvhez hasonlító villás nyelve talán a legenyhébb volt ezek közül).

A megboldogult közvetlen barátai hazudnak, mint a vízfolyás, de az egyetemi oktatók sem sokkal segítőkészebbek. Ráadásul nyomozás közben egy ötszáz éves rémtörténetet is meg kell fejtenie, ami az inkvizíció, az izlandi katolicizmus és a boszorkányégetések idején játszódott.

Zavarosnak tűnik? Csak egy kicsit, és egy pillanatig se aggódjunk, elsőre Thóra számára is zagyvaság az egész. Aztán - krimiről lévén szó nem mondhatok többet.

Yrsa Sigurđardóttir (egyszerűen imádom ezt a nevet) jó érzékkel bonyolítja a szálakat, keveri a jelent és a múltat, a nyomozást a magánélettel (Thóra bűbájos asszony, aki saját elképzelése szerint neveli gyerekeit, és egész jól megvan félelmeivel).

Nagyon jól sikerült első krimi. Remélem a folytatásokat is hamarosan olvashatjuk, elvégre Izlandon már megjelentek (Sér grefur gröf, valamint Aska címen).

Eddig a Skandináv krimik sorozat alábbi könyveiről írtunk:
Arnaldur Indriðason: Vérvonal
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Håkan Nesser: A gonosz arcai
Yrsa Sigurđardóttir: Az utolsó rítus
Jo Nesbø: Vörösbegy
Håkan Nesser: A Borkmann-elv
Liza Marklund: Studio 69

Galgóczi Tamás